ÖNKORMÁNYZATOK ÉS A LAKÁSPOLITIKA: KÉNYSZERPÁLYÁN?

MÉRCE
Szerző: TELLER NÓRA
2018.08.23.

Ha a lakhatási szegénységben, azaz megfizethetőségi problémákkal küzdő és rossz lakásokban élő családok számát nézzük ma Magyarországon (a két tényező persze sokszor átfedésben is van egymással), akkor komolyan el kell gondolkodni azon, hogy milyen varázslattal tervezi kezelni a helyzetet egy mindenkori kormányzat, mert hiszen körülbelül egy évtizede, azaz a 2008-ban elkezdődött válság óta sehogy sem akar magától megoldódni a probléma. Sőt.

Több cikk foglalkozott mostanában ezzel a kérdéssel, főképp azzal a részével, hogy honnan jön évente 3000-4500 kilakoltatás, miért szálltak el a(z al)bérleti árak, és hogy van az, hogy emiatt, meg úgy általában a nyíló lakásár-olló miatt már szinte egyszerűbb ideiglenesen külföldön munkát keresni és találni, mint az országon belül.

A megfizethetőség az egyik kulcsprobléma: átlagosan minden negyedik család a jövedelmének több mint a harmadát lakhatásra költi (beleértve a hiteltörlesztést). A legszegényebb kb. 400 ezer háztartás esetében 10-ből 4-re, a náluk eggyel jobb helyzetben lévők körében pedig minden harmadikra igaz ez az állítás. Kulcskérdés, hogy mennyi pénz marad minden másra, pl. annak ellenére, hogy már egy eleve rossz lakáshelyzetet választva próbál spórolni a család a rezsiköltségeken. A KSH adatai szerint mintegy minden harmadik háztartás vagy rezsiszegény, vagy rossz lakásban él, és alig marad pénze másra.

A legalsó jövedelmi tizedben pedig csak olyan családok vannak, akiknek nem elég a pénze a megélhetésre a lakásköltségek kifizetése után...

ITT OLVASHATÓ