Szerző: SZELESTEY
2018.08.31.
- A magyarországi demokratúra, vagy választási autokrácia gyakorlatilag egypártrendszert jelent
- Búcsú a brüsszeli pénzesőtől, a franciák nem kívánnak több pénzt adni a demokrációból csúfot űző magar és lengyel kormánynak
Bloomberg
A hírügynökség szerint olasz részről teljesen értelmetlen az Orbán Viktorral alakuló szerelmi viszony, mert a bevándorlás ügyében szögesen ellentétesek a két állam érdekei. Hozzáteszi, hogy a keddi találkozón az egyaránt populista, Salvini és a magyar miniszterelnök egymásé lett: mindketten a másik hátát paskolgatták és azt ígérték, hogy elsősorban az illegális migráció leállításával radikálisan átalakítják az EU-t. Minden szívélyesség ellenére a két politikusban kevesebb a közös vonás, mint ahogyan az látszik. Rómának abba kellene hagynia, hogy udvarol a magyar miniszterelnöknek, sőt inkább haragudnia kellene rá. Az utóbbi években ugyanis főként Magyarország akadályozta meg, hogy az EU enyhíthessen a legtöbb menedékkérőt fogadó déli államok terhein. Orbán a júniusi csúcson gyakorlatilag vétójogot csikart ki magának ebben a kérdésben.
Salvini a rendszer megváltoztatásán van, csak ehhez veszedelmes katasztrófapolitikát választott. Az olaszok persze a kialakult helyzetért épp úgy okolhatják Macront, mint a magyar kormányt, ám miközben belügyminiszterük képmutatással vádolja a francia államfőt, addig meglepő megértést tanúsít a magyar álláspont iránt. Az elemzés hozzáteszi, hogy Itália nem tudja lezárni a tengeri határokat és a politikai instabilitás tartósnak látszik a déli parton, különösen Líbiában. Az afrikai állapotok továbbra is százezreket ösztökélnek arra, hogy az EU-ban keressenek jobb életet. Úgy hogy Róma bölcsebben tenné, ha olyan tagokkal folytatná az együttműködést, mint Németország, ahelyett, hogy Orbánra vesztegetné az idejét. Mert jó lehet vele fényképeszkedni, de sok segítséget semmilyen körülmények között nem lehet várni tőle.
Die Presse
A vezércikk szerint esélyeket, ám veszélyeket is hordoz magában, ha az európai választások kapcsán megütközik egymással Macron és Orbán, azaz az EU-barát és a nacionalista tábor. Persze sok minden utal arra, hogy jövő május után jócskán megváltoznak az erőviszonyok Strasbourgban: visszaesnek a tisztességben megőszült hagyományos pártok, ellenben feljönnek új mozgalmak. A frontok immár nem a jobb- és baloldal között húzódnak, hanem sokkal inkább a fönt és lent, a központ és a periféria, valamint azok között, akik számára előnyös az unió, illetve akik úgy érzik, hogy leszakadtak és ezért Brüsszelt teszik felelőssé.
A világnézeti ellentétek jól kirajzolódtak, amikor a francia elnök kijelentette, hogy Orbánnak és Salvininak igaza van, ha őt tekintik fő ellenfelüknek. Ezt a külügyminisztere megtoldotta azzal, hogy Párizs immár nem hajlandó fizetni azoknak a tagállamoknak, amelyek nem tartják tiszteletben a közösség alapelveit. Azaz az EU hívei és a nacionalisták állnak szemben egymással. Ez jó, mert megkönnyíti a döntést a polgárok részére az urnáknál. De veszedelmes is, hiszen az unió arra a történelmi tanulságra épül, hogy a kompromisszumkészség nélkül nem lehetséges sem a béke, sem a jólét.
Jogos a felháborodás a lengyel igazságszolgáltatás bedarálása, és az ellenzékiek, illetve a civilek elleni aljas magyarországi zaklatások miatt. Ám ha megvonják a két országtól a brüsszeli támogatást, az megerősítené a lakosságban az érzést, hogy ők csupán másodrendű polgárok a Nyugat szemében. Ez a sértettség olvasható ki a Fidesz és a PiS soviniszta kampánykönyveiből is. Európa sorsát meghatározza, hogy mennyire veszi figyelembe a keleti törekvéseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.