NYÁRY KRISZTIÁN: NEM IGAZÁN SZÁMÍT, MIT AKAR A HATALOM

444
Szerző: UJ PÉTER
2018.08.13.

Orbán Viktor Tusnádfürdőn szeptemberre ígért új, nullkilométeres, tolótetős, lendkerekes kultúrát az országnak. A kormánylapban már hetek óta hevesen kultúrkampfolnak, fölmerült Esterházy Péter trónfosztásának igénye, lerosszköltőzték Parti Nagy Lajost, a balliberális kánon megtörése és eltakarítása, akármit is jelentsen, napi mantrává vált. Nyáry Krisztián irodalomtörténész, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója hirtelen tűzvonalba került. A Líra csoporthoz tartozó kiadóknál jelent illetve jelenik meg több olyan szerző is, akit a kormányoldalról rendszeresen támadnak: Esterházy, Parti Nagy, Spiró. (Persze olyanok is, akik kifejezetten illeszthetők a Fidesz irányvonalához: Szőcs Géza, Bereményi, Houellebecq, Oravecz Imre, Orbán János Dénes, de ez ilyenkor nem sokat számít.) Nyáry ötvenezer követős Facebook-oldalán irodalomtörténeti példákkal próbálja igazolni, hogy képtelenségeket állítanak a Fidesz kultúrkampfistái. 

444: Szeptemberben tehát jönnek a nagy változások. Le lehet cserélni pár hónap vagy akár pár év alatt a magyar irodalmat?

Nyáry Krisztián: Eddig akárhányszor nekibuzdultak, hogy politikai alapon átszabják a kánont, például a negyvenes években, amikor a zsidó szerzőket ki kellett dobni, vagy az ötvenes években, amikor a polgári írókat kellett kidobni, azért mindig az lett a vége, hogy nem sikerült. Sem a szélsőjobboldali Sértő Kálmán nincs benn az iskolai kánonban és a kommunista Várnai Zseni sincs, pedig nem is a legrosszabbakat mondtam. Tehát nem lehet ezt hatalmi szóval megcsinálni. Bekerülni valamilyen irodalmi kánonba soklépcsős folyamat, és végső soron mindig az olvasó dönti el. Természetes folyamat, hogy a kánonok időről időre átalakulnak, ami tegnap még mozdíthatatlan szentírásnak tűnt, az mára elveszíti az olvasók, a tankönyvszerzők vagy az irodalomtörténészek érdeklődését. A kánon nem egyszerűen szerzők és irodalmi szövegek halmaza, hanem inkább egy olyan közmegegyezés, amely segít annak eldöntésében, kit tekint egy csoport fontos vagy jó írónak. Nem igazán számít, mit akar a hatalom. Csupán politikai alapon sosem sikerült még kanonizálni.

444: Ha kanonizálni nem is tud a hatalom, de kedvezményezni tud egyes szerzőket, köröket.

Ny. K.: Intézményes lehetőségeket el lehet venni, és odaadni másnak. Azzal lehet károkat okozni, vagy befolyásolni, hogy mi történik. A párhuzamos intézményrendszer már kiépült, van Magyar Művészeti Akadémia, van Előretolt Helyőrség, hatalmas forrásokkal. De mégsem elégedettek a teljesítménnyel, nem jöttek ki olyan művek ezekből az intézményekből, amelyek megrázták volna a kulturális életet. Most az van, hogy próbáljuk meg akkor lebontani a régi, hagyományos intézményeket. Persze ezeknek az átalakításoknak lehetnek előre nem látható következményei: például az ötvenes-hatvanas években elvesztette a publikációs lehetőséget az irodalmi élet jelentős része, annak lett a következménye, hogy létrejött egy elképesztően magas színvonalú gyermek- és ifjúsági irodalom. Ennek köszönhetjük a Misi Mókust, Bárány Boldizsárt… Tersányszky, Mészöly, Szabó Magda, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes... mindenki ifjúsági könyveket írt. A cenzorok szerencsére nem vették észre, hogy a Misi Mókus antikommunista kulcsregény...

ITT OLVASHATÓ