Szerző: CSEJTEI ORSOLYA
2018.08.04.
Percenként egy teherautónyi műanyag szemét kerül az óceánokba, és a legfrissebb kutatások szerint a Tisza és a Duna, valamint a mellékfolyóik is mikroműanyag-részecskékkel szennyezettek. Ezekről a parányi darabkákról kiderült: megtalálhatók a csapvízben és a palackozott vizekben éppúgy, mint a tengeri sóban, a mézben, de még a szálló porban is. Ott van a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban, sőt a Greenpeace a közelmúltban az Antarktisz jegében is talált ilyen szennyeződést. A környezetvédő szervezet néhány héttel ezelőtt bemutatott jelentése az olasz partoknál vizsgált tengeri élőlények 25-30 százalékában mutatott ki mikroműanyagokat.
Arról még semmit nem tudunk, hogy ennek milyen hatása van az emberi szervezetre, az Egészségügyi Világszervezet tavasszal indított átfogó vizsgálatot a szervezetünkbe kerülő nagy mennyiségű mikroműanyagok hatásainak tisztázására. „Az egészen biztos, hogy a műanyagokban számos olyan adalék van – például lágyító, égésgátló szerek –, amelyek károsak az emberi szervezet számára, és ezek mind ott vannak a mintákban” – mondja Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyagszakértője, aki szerint az már nem vitatható, hogy a tengeri állatok, madarak számára káros ez a szennyeződés.
A mikroműanyagok főleg a vékony zacskók és palackok elaprózódásából keletkeznek a napsütés, az UV-sugárzás, a szél és a hullámok hatására, illetve a műszálas ruhák mosása során kerülnek a csatornahálózatba, majd a természetes vizekbe. Van közvetlen forrásuk is: sok kozmetikai termékbe (például bőrradírokba, fogkrémekbe) raknak apró műanyag szemcséket. Ezeket a termékeket jó pár cég már elkezdte kivonni a forgalomból, mióta kiderült, hogy mennyi problémát okoznak velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.