Szerző: Városi Kurír
2018.08.23.
…piszkosul gyűlölt minden háborút.
” Drága Publikum! Székhelyi József, mindenki Papája, Apuja, Jocója és Józsija ma fegyelemmel, végtelen türelemmel és erővel folytatott küzdelmét követően békésen, nyugalomban letette a fegyvert, mert piszkosul gyűlölt minden háborút. Temetéséről később intézkedünk. ”
Ennyi? Végtelenül szomorú vagyok. Jó ember távozott.
…rákos vagyok, meg fogok halni…
Tavaly a Madách Színházban közreműködőként vettem részt egy előadásban, a szervezők közös öltözőbe osztottak Székhelyi Józseffel. Ismertük egymást, de jó régen nem beszéltünk. Utoljára akkor, amikor a Himnuszról tartottam egy előadást a Műcsarnokban, Jocó pedig elszavalta a verset. Vagyis inkább elmondta, pátosz nélkül, megrendítően egyszerűen. Aznap este, miután végeztem, beléptem az öltözőbe, ahol elképesztő cigarettaszag fogadott. A zakóm, a kabátom is átvette persze. Azon gondolkodtam, ha ő is végez és bejön, szóljak-e ezért, és ha igen, hogyan. Mégiscsak az ő öltözőjében vagyok albérlő, viszont utálom a cigifüstöt, és még máskor is jönnöm kell. Belépett, széles mosollyal az arcán megölelt. „Hogy vagy, Jocó?” – kérdeztem, és gondolkodtam, hogyan térjek a tárgyra. Lényegében egyetlen összetett mondatban felelt: „Remekül vagyok, soha ilyen jó szerepeket nem kaptam, valósággal fürdök benne, rákos vagyok, meg fogok halni, de persze addig is küzdeni fogok, mert az élet szép, és iszonyúan élvezem, hogy ennyi jó könyv jelenik meg, rengeteget olvasok.” Látszott, hogy minden szavát komolyan gondolja. Egy szót sem tudtam kinyögni. Továbbra is mosolygott. „Kérsz egy cigit?” – kérdezte. Kértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.