MIT ÜZEN ESTERHÁZY PÉTER EZEKBEN A KULTÚRHARCOS IDŐKBEN?

24.HU
Szerző: BORDÁS GÁBOR
2018.08.10.

"Az irodalom ugyanis nagyon finom szerkezet. Hogy itt mi a jó meg a rossz, azt nem olyan könnyű megmondani, mint például a vaskohászatban vagy a házi kolbász esetében. Két pont az két pont, futballban ez biztos. Az irodalomban ez másként van, se a siker, se a sikertelenség nem mérce. Az irodalomban végül is az a jó, amit jónak mondunk. Ki? Valóban, ez a „mi” homályos és rosszul definiált valami, és az is világos, hogy több „mi” van. Jó az, mondhatjuk tehát könnyedén, amit az irodalmi közvélemény jónak tart. De mi van, ha ez a közvélemény „elromlik”, ha gyávaságból, félelemből, megfélemlítésből, saját jól fölfogott érdekében, vagy más fontos okból, nem az „igazat” mondja, akkor mi van? Akkor baj van. (…)
Amit az irodalompolitika mond, az nem az igazság. Nem is hazug-ság. Az más. Botorság volna tőle azt várni, hogy szempontjai irodalmiak legyenek. Jó. De akkor ne felejtsük el, hogy nem is azok!!! Csak hát eléggé reménytelenül összemaszatolódott itt minden… (…)

Félő, megint egyszerűen a szabadságról van szó, mely fogalmat én, nyilván, szokás szerint és természetesen, történelmietlenül használom, csak úgy, ahogy érteni szokás, pontatlanul, nap mint nap." (Láthatatlan történetünk)


"Állítólag valóban megtörtént, hogy Puskás Farkas Mihálynak, az akkori belügyi atyaúristennek, aki tényleg veszélyes őrült volt, v

alami olyasmit mondott, hogy miniszter lehet akárki, de Puskás csak egyetlenegy van, ami megfelelt az igazságnak, mely akkor azonban, hogy úgy mondjam, éppen halott volt."
(Csak egy)

"Gőg kevélység
ehhez idő kell évszázadok
nem olyan könnyű valakit emberszámba se venni
azt hiszik mostanság ez olyan könnyű
ripsz-ropsz hozomra
lenézésből és nagyképűségből próbálják kikeverni
és dühből indulatból
pedig a gőg és a kevélység alján nem ez van
nem
hanem magány meg félelem"

(Búcsúszimfónia)

"Nehéz erről a sértődöttségről sértődöttség nélkül beszélni, mert ha könnyen lehetne, akkor éppenséggel nem volna miről."
Ebben a közös duzzogásban hamar kimondjuk: MI, „mi”, kik egyként szenvedünk „tőlük”, „ezektől”. Hát nem egyként. Nincsen egy ekkora mi. Ellened is írom, amit írok, hiába vésett arcodra ugyanolyan árkokat a kelet-európai idő, mint az enyémre, és te ellened is, meg te ellened is, mert ilyen meg ilyen vagy.
És én is.
Nem „ezek”, hanem a bennünk növekvő merev, kevély, hájas halott az ellenség." 

(A lustaságról)

"Azt hiszem, tényleg elegendő volna egy kéz (legfönnebb öt ujjal, előnyben a fűrésztelep vezetője) megszámolni a konzervatív(an) gondolkodókat. S ne higgyük, hogy liberálisból több volna; nálunk a liberális vagy pártpolitikai tanúságtétel, vagy szitokszó (nemzetidegen, zsidóbérenc, idegenszívű, posztmodern – deine Mutter, ahogy a költő mondja), elvekhez kevés köze van."  (Kortársunk, Endreffy Zoltán)

"Szavaktól is be lehet rúgni, és vadállattá lenni; így működik a nacionalizmus például."(Harmonia Caelestis)

ITT OLVASHATÓ