Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.08.20.
A középszerű és a még gyengébb emberi minőség átvette a kormányrudat.
Valójában nem is a kormányzást vette át, csupán a hatalmat. Sokan rögtön rávágják: meg a jogot a nyílt és leplezetlen lopásra, a köz kirablására.
Ennél is nagyobb baj, hogy mára világosan látható, hogy az uralkodó politikai osztály (nem vagyok képes, sem pedig hajlandó „elitnek” nevezni) láthatóan alkalmatlan az állam által reá ruházott hatalomból fakadó feladatainak ellátására. Mi több, nem is áll szándékában ellátni azokat.
A mai, modern állam-felfogás szerint az államnak három fő területre kell koncentrálnia a tevékenységét:
- Stabilizációs funkciójában a gazdaság működőképességét biztosítja (jogszabályokat alkot, biztosítja a belső rendet, ellátja az igazgatási feladatokat).
- Az elosztási funkció gyakorlása során erőforrásokat rendel magához és azokat közös célokra használja fel. Magyarán adót szed és azt célszerűen újra elosztja a támogatásra szoruló, önellátásra képtelen vagy alkalmatlan területeken.
- És végül, de nem utolsó sorban az allokációs funkció, amellyel olyan feladatokat vállal magára, amelyet a magánszféra nem, vagy nem hatékonyan lát el (például az externáliák – a nem várt, előnytelen külső hatások – kezelése, olyan közjavak termelése, amelyeket a magánszféra nem vállal fel).
Azért gondoltam szükségesnek ezeket így tételesen felsorolni, hogy lássuk: miközben az első feladatkör a mai kormány tevékenységében túlhangsúlyozott, addig a második kettő szinte teljes egészében elsikkad. Mondhatjuk persze, hogy a miniszterelnök gumicsizmát ránt, ha jő az ár, csakhogy ez nem az ő dolga.
Az ő dolga az lett volna, hogy mondjuk a vörösiszap károsultjainak összegyűjtött milliárdok célba jussanak, és azok a rászorultak részesüljenek belőle, akiknek az szánva volt.
Hogy mi lett a pénzzel – például az ezerszer átkozott Soros György 1 millió dollárjával és a magyar polgárok 2 milliárd összegyűjtött forintjával – arról a mai miniszterelnöki főtanácsadó, Bakondi úr tudna egyedül érdemi információkkal szolgálni.
Látjuk tehát lassan, hogy mi a baj ezekkel a Soros-bérenc civilekkel, liberális bujtogatókkal és egyéb renitensekkel, akik provokatív módon kenyeret és halat visznek a minket elözönlő éheztetett migránsoknak, jól védett határainkhoz. Látjuk, hogy miért nem építhet a Kétfarkú kerékpárutat a semmire sem jó, rothadó vasútállomás kátyús, balesetveszélyes közútja mentén, és környezetbarát fedett megállót a sport templomának álmodott felcsúti focipalota közelében. Miért kiáltanak rendőrért a békés emésztésük derűjében megzavart zemberek, amikor hirtelen illegális kátyúbetömők jelennek meg a környezetükben, vagy színesre pingálják az elhasználódás repedéseitől mozaikos flasztert. Nem is beszélve a kaposvári lekopott és balesetveszélyes zebra átfestéséről.
Nem az a baj, hogy történik valami, azt valójában fel sem fogják ezek az egyszerű lények.
Az a baj, hogy az állam helyett állami funkciókat ellátó személyek felhívják a figyelmet arra, hogy az állami pénzeket az állam és az államot irányító politikai klikk nem a kötelező feladatainak megfelelően használja fel. Sőt: a mi pénzünket más, előttünk jórészt rejtett és titkolt célokra fordítja. Nem a köz javára, hanem a feltörekvő tőkésosztály finanszírozására. Ez az, ami nem tűrhető! Ezt az impertinens, leleplezőnek szánt, de valójában pártunk és kormányunk elleni magatartást tűzzel-vassal, rendőri karhatalommal, békemenettel, Origóval és 888-cal, egyáltalán: minden lehetséges eszközzel irtani kell!
Azért gondoltam szükségesnek ezeket így tételesen felsorolni, hogy lássuk: miközben az első feladatkör a mai kormány tevékenységében túlhangsúlyozott, addig a második kettő szinte teljes egészében elsikkad. Mondhatjuk persze, hogy a miniszterelnök gumicsizmát ránt, ha jő az ár, csakhogy ez nem az ő dolga.
Az ő dolga az lett volna, hogy mondjuk a vörösiszap károsultjainak összegyűjtött milliárdok célba jussanak, és azok a rászorultak részesüljenek belőle, akiknek az szánva volt.
Hogy mi lett a pénzzel – például az ezerszer átkozott Soros György 1 millió dollárjával és a magyar polgárok 2 milliárd összegyűjtött forintjával – arról a mai miniszterelnöki főtanácsadó, Bakondi úr tudna egyedül érdemi információkkal szolgálni.
Látjuk tehát lassan, hogy mi a baj ezekkel a Soros-bérenc civilekkel, liberális bujtogatókkal és egyéb renitensekkel, akik provokatív módon kenyeret és halat visznek a minket elözönlő éheztetett migránsoknak, jól védett határainkhoz. Látjuk, hogy miért nem építhet a Kétfarkú kerékpárutat a semmire sem jó, rothadó vasútállomás kátyús, balesetveszélyes közútja mentén, és környezetbarát fedett megállót a sport templomának álmodott felcsúti focipalota közelében. Miért kiáltanak rendőrért a békés emésztésük derűjében megzavart zemberek, amikor hirtelen illegális kátyúbetömők jelennek meg a környezetükben, vagy színesre pingálják az elhasználódás repedéseitől mozaikos flasztert. Nem is beszélve a kaposvári lekopott és balesetveszélyes zebra átfestéséről.
Nem az a baj, hogy történik valami, azt valójában fel sem fogják ezek az egyszerű lények.
Az a baj, hogy az állam helyett állami funkciókat ellátó személyek felhívják a figyelmet arra, hogy az állami pénzeket az állam és az államot irányító politikai klikk nem a kötelező feladatainak megfelelően használja fel. Sőt: a mi pénzünket más, előttünk jórészt rejtett és titkolt célokra fordítja. Nem a köz javára, hanem a feltörekvő tőkésosztály finanszírozására. Ez az, ami nem tűrhető! Ezt az impertinens, leleplezőnek szánt, de valójában pártunk és kormányunk elleni magatartást tűzzel-vassal, rendőri karhatalommal, békemenettel, Origóval és 888-cal, egyáltalán: minden lehetséges eszközzel irtani kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.