MAJD A VÁROSIAK ELDÖNTIK, MI AZ ÉRTÉK A FALUBAN

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.08.08.

Szépen hangzik, hogy a helyi tökmag, a hímzésminta és a pirospaprika majd megmenti a haldokló vidéket, de ennél azért bonyolultabb a helyzet. Egy szociológus évek óta vizsgálja az őrségi és a Kalocsa környéki kistelepüléseket, van-e értelme a kulturális örökségre építeni. Kiderült, hogy ahol bejött a biznisz, ott nem a helyiek, hanem az odatelepülő városi középosztály víziói valósultak meg. Ha egy helyi közösség mégis a maga erejéből indulna el, nehéz dolga van, mert szinte senkitől sem tud segítséget kérni.

Az elmúlt években sok pénzt adott az Európai Unió a helyi közösségek kulturális fejlesztésére, hátha ez segíthetne az olyan térségeken, amelyek népességszámuk és munkalehetőségeik tekintetében halálra vannak ítélve. “A támogatásokkal azt akarták elérni, hog a közösségek találják ki saját magukat. Valamit, amit akár a településükön kívülre is el tudnak adni, és amire adott esetben turizmust is lehet építeni” – mondja Csurgó Bernadett szociológus.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatója az Őrségben (Őriszentpéteren, Magyarszombatfán, Szalafőn és Nagyrákoson), valamint Kalocsán és a környező településeken (Kalocsa, Hajós, Géderlak, Bátya, Fajsz, Foktő, Szakmár, Homokmégy) vizsgálta, hogy milyen szerepe van a kulturális örökségnek a vidéki társadalomban és a gazdaságban. Vajon képes-e mindez életben tartani és fejlődésnek indítani egy hanyatló térséget? A kutatás során a helyi önkormányzatokkal, vállalkozókkal, lakosokkal és civil szervezetekkel interjúzott.

Azért épp ezeket a térségeket választotta, mert a Zalai megyei Őrségben már jóval az uniós pályázatok előtt elkezdődött a turizmus alapú fejlesztés, Kalocsán pedig ott a híres hímzésminta és a pirospaprika...

ITT OLVASHATÓ