LIHEGŐ KERESZTÉNYKEDÉS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2018.08.12.

Nem citálom ide a Billy Elliot nevű darabot féktelen melegpropagandának tituláló mizériát (vigyázzunk, a meleg szó helyett immár a homoszexuális használata a NER-kompatibilis), mert feleslegesen idegesíteném fel magam is, meg az olvasót is. Vasárnap ebéd közben/után ez meglehetősen nagy pofátlanság volna. Csak érintőlegesen vetemedem ilyesmire, és csakis az alábbiak kedvéért:

A kereszténység lesz a kiemelt témája a Magyar Állami Operaház 2019/2020-as évadának – nyilatkozta Ókovács Szilveszter főigazgató az MTI-nek.

Hozzáfűzte: a tematikus évadban olyan darabokat fognak bemutatni, amelyek mélységében foglalkoznak a kereszténységgel. Nem csupán bibliai történetek ihlette primér művek tartoznak ebbe a körbe, hanem a kereszténységet éltető vagy vele egyúttal vitázó darabok is, mint pl. Wagner Tannhäusere.

Az évadot 2020 májusában egy szintén keresztény tematikájú fesztivál zárja majd, “megágyazva” az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, amelyet Budapesten rendeznek 2020 szeptemberében. (MTI)

Nahálistennek. Végre valaki mélységében is hajlandó foglalkozni a kereszténységgel, mert erre – a gender szakkal ellentétben – köztudottan van piaci-társadalmi igény, és mert a kereszténységet köztudottan évtizedek óta méltatlanul elnyomják. Magyarországon. Is.

Úgy tűnik, ennek a görcsös erőlködésnek nem mostanában lesz vége, és ha a tervezett 17,9 milliárd helyett jelenleg állítólag 21,5 milliárdból kivitelezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra gondolunk, akkor kijelenthetjük: feltétlenül időszerű volt a Magyar Állami Operaháznak is hangosan és érthetően beleállnia a keresztény kultúrharcba.

Lassan már levegőt sem lehet úgy venni, hogy az embernek ne nyomnák az arcába a kereszténység nevű politikai tucatterméküket, ami mögé bújva bármi és bárminek az ellenkezője megideologizálható. Szép pályát futott be e tekintetben Ókovács Szilveszter főigazgató úr is, mióta egy névtelen, operába járó propagandista néni ráhúzta a vizes lepedőt az általa vezetett intézményre.

Egyszerűen érthetetlen ez a mindenhol túlburjánzó, izzadságszagú megfelelési kényszer, ez a lihegő kereszténykedéssel sújtott görcsös szervilizmus, miközben rengeteg jó magyar ember semmilyen féle-fajta kultúrát nem fogyaszt: sem keresztényt, sem nem keresztényt. Vagy azért, mert meg sem engedheti magának, vagy azért, mert igénye sincs rá. Mi értelme van ennek a házalásnak a kereszténység nevű hagymázzal azon kívül, hogy Ókovács Szilveszter hálásan megköszöni a gazdájának, hogy szolgálhatja?

Jó, akkor már csak a lényeg maradt a végére: Nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül. (Jeremy Bentham, angol jogtudós, filozófus)

ITT OLVASHATÓ