LENIN, HAWAI - NEW YORK-I ÚTINAPLÓ

ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
Szerző: HETÉNYI ZSUZSA
2018.08.03.

1970 után hivatalos orosz kolónia is került NY-ba. A szovjet idők konzulátusát és dolgozóit magába záró húszemeletes betontégla a bronxi Riverdale-ben ma már fantomépület, számos kémlegenda övezi. A Design Múzeum közelében lettem figyelmes az orosz követség szép, de alaposan körberácsozott villájára, ugyanaz építette, aki a New York Public Library (NYPL) épületét, és előző lakói között volt Benny Goodman is. Pár utcányira az Ukrán Intézet pedig valaha a Stuyvesant család tulajdona volt, Fletcher House néven nemzeti emlékmű, árverésen szerezték meg emigráns ukránok. A villa faborítású szobabelsőihez nem illenek az ukrán kiállítások, ahol minden arról szól, hogy ők nem oroszok. A Central Park menti fárasztóan nagy múzeumi negyedben ezek az épületek véletlenül álltak elém, nem kerestem őket.

Do you have petrúska? Mi angolul a petrúska? – kérdi egy tininek öltözött negyvenes nő a társát. Nem orosz turisták, itteni feleségek. Oroszok világszerte vásárolnak lakásokat, befektetésnek vagy menedéknek, de New Yorkban (NY) szinte őshonosak. 1900-ban az USA lakosságának közel 15%-a volt bevándorló, a legtöbb német, ír, kanadai és svéd, de ők szívesen utaztak tovább, míg a 10 milliós tömeg ötöde, elsősorban oroszok és zsidók, kelet-európaiak és olaszok, itt maradt. A magyar betántorgókat a 14. helyen látjuk az Ellis Island hajólistájában. 1907 áprilisában a rekordnapon több mint tizenegyezer főt fogadtak. 1921-től nemzetiségi kvótákat vezettek be. Az orosz diaszpórát az oroszországi pogromhullám és az orosz forradalom gyarapította, az 1970-es évektől kezdve a politikai menekülés, majd a gazdasági kivándorlás. Az egykori fogadóállomás a szigeten ma múzeum, ahol a látogatók éles vitákat folytatnak a kerítésről és a beözönlő idegenekről (mexikói kontextusban). Egyetértenek: ne jöjjenek.

NY-ban nem elég az angolul tudás, a hétköznapokban, bankban vagy üzletben ajánlatos spanyolul is tudni, míg kínaiul és oroszul az egyetemeken és múzeumokban. Orosztudással az odesszai piacon érezhettem magam Brighton Beachen (BB), ahová Szergej Dovlatov írásai vittek el. Ő ugyan Brooklynban lakott, a másik oroszok lakta kerületben, ahol pár éve egy utcasarkot is elneveztek róla, de szatirikus elbeszéléseiben mégis BB szerepel többet. Az első orosz vonatkozású sarok a Szaharov házaspáré volt.

Joszif/Joseph Brodskynak özvegye nem járt ki sarkot, ő inkább alapítványt működtet, oroszországi művészeket küld tanulmányútra Velencébe, ahol a költő sírja is van. Brodskyt az 1970 utáni emigránshullámmal tessékelték ki hazájából, nem sejtve, hogy a későbbi Nobel-díjhoz lökdösik közelebb. Brodskyt nosztalgikus fotók és szovjet retrótárgyak között a Samovar orosz étterem falán láttam viszont, és itt tudtam meg, hogy Brodsky az étterem társtulajdonosa volt. NY-ban az étterem nemcsak biztos megélhetést, de rangot is jelenthet.

Az odesszai pogromok elől jó százhúsz éve menekülők azért telepedtek le BB-en, mert Odesszára emlékeztette őket a tengerpart, és valóban sikerült Odessza-félét csinálniuk belőle. Éppen olyan lerobbant és vidékies, talán csak a patkányok és csótányok kövérebbek. Egy helyi videó szerint azok laknak itt, akiknek sorsa megrekedt. A gyerekek is odesszai lejtéssel ordítanak a strandon. A főutca két oldalán orosz feliratos üzletek, tele élettel, orosz vagy keleti áruval. Csillogó pirozskiért, túrós batyuért áll a sor, az eladó karjáról úgy lóg a háj, mint az orosz piacon. Az utca közepe fölött vaslábakon zörög a metró. Ahogy eldübörög, megáll az élet, időn kívül kerülünk...

ITT OLVASHATÓ