LENGYELORSZÁG MAGYAR ÚTON: A GALÍCIA-VALÓSÁG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MIKLÓS GÁBOR
2018.08.04.

Ha az utazó Kassa irányából lépi át a szlovák–lengyel határt, hamarosan tudatják vele az emléktáblák, a múzeumi kiállítások, hogy a magyar úton halad. Valaha itt szállították a két ország között a kereskedők a legtöbb portékát, kiváltképp a tokaji bort. De jártak ezen az úton menekülők, politikai száműzöttek és más hasonló, bizonytalan egzisztenciájú migránsok. Az egykori Galícia ezen darabja ma Lengyelország délkeleti csücske, a tizenhat vajdaságból a legkevésbé fejlett Podkarpackie. Itt mindig a nacionalista jobboldalra szavaznak.

Nem egészen tíz éve, amikor utoljára utaztam ezeken a tájakon, még jóval kevesebb nyoma volt az EU-tagságnak. Mára az utak, a városközpontok állapota is tanúsítja, hogy a fejlesztési alapokból jócskán részesülnek a lengyelek. Értelemszerűen több jut az európai pénzekből a perifériának. A táj sokkal inkább fejlődésről, mint elmaradottságról beszél. Jól karbantartott falusi házak, virágos utcák mindenütt, néhol kisüzemek. Láthatóan elkerülték a tájat a nagyobb ipari beruházások, de az olyan nagy városok, mint Rzeszów vagy a repülőgépgyártásáról ismert Mielec fontos gazdasági központok. A térséget is szétszabdalta a történelem, hiszen a kelet-galíciai térség természetes központja Lemberg-Lviv-Lwów a határ túloldalára került.

Megtépázta a történelem a lakosságot is. A zsidóság nagy része eltűnt a második világháború népirtásában, a kevés túlélőt a háború utáni állapotok űzték el.

Emlékük alig-alig maradt, egy-két eldugott emléktábla, ha látható olyan helyeken, ahol 1939-ben még minden harmadik lakos zsidó volt. Vonakodva emlékeznek Galícia zsidó múltjára a helyiek, kivéve, ha az egykor itt élt családok leszármazottjai Nobel-díjasok, esetleg hollywoodi sztárok lettek a későbbiekben. A zsinagógák nagy részét felégették, lerombolták.

Lancutban megmaradt a hajdani Lubomirski–Potocki-palota mellett épült barokk zsidó templom. Turisták látogatják a különlegesen szép épületet. Egy helyi férfi magyarázta az épület viharos történetét. Zsidók csak turistaként bukkannak itt fel, mondta. Majd hozzátette zavart mosollyal, hogy a helybeliek már őt is zsidónak tartják az elkötelezettsége miatt. A sanoki skanzenben a helyi ácsmesterek fantasztikus munkával most alkotnak újjá egy hajdani, fából ácsolt zsinagógát.

Az idegenforgalmi táblák gyakran jelzik utunkon, hogy a közelben gerendából ácsolt építészeti csodát láthatunk, ez a fatemplomok ösvénye. A régió egyik nevezetessége Kwiaton falu Szent Paraszkévának szentelt fatemploma. Az épületet a lemkó népcsoporthoz tartozó helyi ruszinok még a 17. században építették, ácsolták. Először nyilván pravoszlávok voltak, később püspökeik, pópáik Róma alá terelték őket, és görög katolikusok lettek. Az ikonosztáz, a naivan szépséges képek a bizánci kultúra helyi különlegességei...

ITT OLVASHATÓ