LEHET, HOGY A DEMOKRÁCIA NEM IS OLYAN JÓ ÖTLET, MINT GONDOLTUK

QUBIT
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2018.08.15.

Az biztos, hogy a demokrácia nem tökéletes, de az nem biztos, hogy nincs nála jobb. Winston Churchill, a legendás brit miniszterelnök legendás mondása szerint „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott”. 

Jason Brennan amerikai politikafilozófus, a washingtoni Georgetowni Egyetem professzora boldogan magáévá teszi ezt a megközelítést, egyúttal felveti: lehetséges, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a demokráciának mint kormányzati formának, hiszen végső soron nem valamilyen önmagában jó dologról beszélünk, hanem egy olyan eszközről, amelynél talán találhatunk jobbat is.

Hogyan bízhatnánk rá a döntést valakire, aki nemhogy nem tud, de nem is akar dönteni?

Az alaptétel viszonylag egyszerű, a panasz pedig régi: az emberek tájékozatlanok. Ami még nem feltétlenül baj, csakhogy nem elég, hogy tájékozatlanok, hanem igazából az egész politika úgy hiányzik nekik, mint púp a hátukra. Amikor a demokráciában választásra kerül a sor, hogyan várhatnánk el valakitől, hogy válaszoljon egy kérdésre, amikor azt sem tudja, mi a kérdés? Hogyan bízhatnánk rá a saját sorsunkról való döntést valakire, aki nemhogy nem tud, de nem is akar dönteni? Ezek alapján a demokrácia olyan üzlet, amelyben mindenki rosszul jár, állítja Brennan két éve megjelent könyvében, amelynek címe Against Democracy, vagyis A demokrácia ellen.

Maga a panasz nem új, hiszen már Platón sem volt nagy véleménnyel a demokráciáról: ebben az államformában az ember „hol vedel és fuvoláztat magának, hol meg kenyéren és vízen aszalódik, olykor lustálkodik és fütyül mindenre; olykor meg mintha filozófiával múlatná idejét, gyakran politizál, a gyűlésben fölpattan, beszél és cselekszik, ahogy épp szeszélye diktálja; hol éppen a katonákért lelkesedik és melléjük áll, hol meg a pénzemberekért, akkor ezekhez csapódik; életében nincs semmi rend, semmi szükségszerűség, ám mert az ilyen életet édesnek, szabadnak és üdvösnek érzi, mindenáron ezt gyakorolja.” 

Hab a tortán, hogy a demokrácia Platón szerint előbb-utóbb óhatatlanul kitermel egy türannoszt, mivel „a túlságos szabadság szolgaságra vezet”. Brennan nem erőlteti azt a platonikus elképzelést, amely szerint filozófus-királyoknak kellene irányítaniuk a társadalmat, de úgy gondolja, hogy nem árt, ha az, aki döntési pozícióban van, rendelkezik alapvető politikai ismeretekkel. Ezért is javasolja az episztokrácia, a tudásalapú rend bevezetését – vagy legalábbis a kipróbálását, mihelyst erre lehetőség adódik, hiszen az instrumentális megközelítés szerint ezt az új rendszert ugyanúgy ki kell próbálni, mint egy új szerszámot, mondjuk egy kalapácsot. Ha pedig kiderül, hogy az új kalapács nem alkalmas
arra, hogy beverjük vele a szöget, más eszköz után kell néznünk...

ITT OLVASHATÓ