Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.08.13.
Miközben az Európai Unió tagállamainak vezetői egymás hátát veregették a június végén megkötött újabb migrációs egyezmény – egyes politikusok szerint egyenesen „áttörés”(!!) – miatt, a sajtóból épp újabb száz ember, köztük három csecsemő halálról értesülhettünk, akik Líbia partjainál egy hajóroncsban veszítették életüket.
Az eset nem egyedülálló, egész nyáron sorra érkeztek a hírek hasonló halálesetekről, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) becslései szerint augusztus 5-ig 1514 ember veszítette életét vagy tűnt el a Földközi-tengeren, az Amnesty International jelentése szerint pedig csak június és július folyamán 721 áldozatot követelt a tenger.
A 2015-ös évvel ellentétben, amikor kb. egymillió menekült érkezett, jelentős részük a balkáni útvonalon keresztül, mára a figyelem és a humanitárius katasztrófa gócpontja visszahelyeződött a mediterrán térségbe, ami persze nem jelenti azt, hogy a balkáni útvonalon, Görögországban, Macedóniában vagy épp Szerbiában ne lennének problémák.
Hogy mégis miért újra a Földközi-tengerre irányul a közvélemény figyelme, azt részben a nemrégiben beiktatott olasz belügyminiszter, a szélsőjobboldali Matteo Salvini lépései magyarázzák, közülük is kiemelkedik a nem-kormányzati szervezetek mentőhajóival szemben bevezetett kikötési tilalom.
Salvini látványos, erősen mediatizált kegyetlensége azonban eltereli a figyelmünket arról, hogy a földközi-tengeri állapotokat előállító intézkedések nem tegnap és nem is csupán pár hete kezdődtek,
egyes politikusok hangos menekültellenes demagógiája pedig elfedi, hogy a felszín alatt az európai mainstream is csupán a „migránsok” minden áron történő kívül tartására összpontosít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.