Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.08.26.
A létező ellenzék fontossága minden korábbinál kisebb. Mégsem mindegy, hogy a betagozódást, vagy azt a cselekvést választjuk, amire erőnkből itt és most futja.
Jó, de akkor mondjátok meg, mit kellene tenni – vágnak vissza, vagyis, úgy vélik, ezzel visszavágnak az ellenzéki politikusok, akik torkig vannak azzal, hogy a megmaradt szabad médiában őket kritizálják. Egyébként jobbára mellékesen, mert aki még egyáltalán talpon maradt, az energiájának nagy részét az Orbán-rendszer végtelen számú visszaélésének feltárásával, az összefüggések elemzésével tölti.
Mégsem mindegy, van-e ellenzék.
Afféle életminőségbeli kérdés, van-e, aki képviseli a hatalom ellenfeleit, meghurcoltjait a pártpolitikai arénában, vajon lehet-e számítani innen erőforrásra, szervezettségre, politizálási tudásra ahhoz, hogy egyszer kikeveredjünk ebből az egészből.
Amikor az a kérdés, most mit lehetne tenni, az elsődleges reakció, valljuk meg, a széttárt kéz. Az elemzői tanácstalanságnak, mondhatni, történeti okai vannak.
Ha ugyanis a közös vagy külön lista körülbelül hat éve tartó vitájának eredménye hol a roncsderbi, hol a káosz, amire kétharmaddal mennek rá parlamenti választások, akkor ennek a kárát nem lehet utóbb visszacsinálni. A kritikus egyéni kerületi vissza nem lépéseket sem. Azt sem, ha a körzeteket a politikai macherkedés, nem pedig a ténylegesen felmért esélyek alapján osztották szét a kiizzadt megállapodásokban. Azt sem, ha gyakran a káderforgatás és nem a választási siker elérése volt a jelöltterítés valódi szempontja.
Ha az újabb vereség után a parlamenti részvételről szóló vita ki sem nyílik igazából, ellenben az ellenzék végigüli az országgyűlésben az újabb elképesztő alaptörvény-módosításokat, majd a képviselői fizetések ügyében egy részük azonos platformra kerül a kormánnyal, akkor tényleg magyarázatra szorul, mi volna az az általuk hozzáadott érték, amire a kedvvel vagy kedvetlenül rájuk szavazóknak szükségük lenne.
Vannak pillanatok, amikor lehet stratégiai döntéseket hozni. A nem döntés is döntés. Ha a pillanat elmúlik, később már értelmetlen, sőt, méltánytalan másoknak feltenni a kérdést, mit kellene most tenniük azoknak, akiknek akkor kellett volna dönteni, vagy másképp dönteni.
A széttagolt ellenzékben kismillió különböző történet fut egymás mellett, a bejárt utak és a felelősségek terhei sem azonosak. Összességében azonban az ellenzéki politikusok döntései és nem döntései összességében az Orbán-rendszer időbeli hosszabbodásához és mélyüléséhez járultak hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.