KULKA, GRECSÓ ÉS A SÉRÜLTELLÁTÁS

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: BARKÓCZI BALÁZS
2018.08.23.

Publicisztika írása közben a szerző általában ügyel rá, hogy ne ragadják el az érzelmei. Ha nem, azt például politikai propagandának hívják – ennek is megvannak a maga hagyományai és művelői a hazai újságírásban.

Véleményműfajról beszélünk, vagyis olyan szövegekről, ahol az elemzés és az új szempontok felmutatása mellett elkerülhetetlen egyfajta állásfoglalás is. Ennek azonban soha nem szabad(na) a szerző megcáfolhatatlan kijelentéseinek és iránymutatásának, hovatovább „túlfeszített lényeglátásának” lennie. Hiszen társadalomtudósként tudjuk, hogy nem természeti törvényekkel, hanem a társadalommal „dolgozunk”, amelynek szabályai változékonyak, és a belőlük fakadó újabb és újabb adottságok újabb és újabb kutatás(oka)t és elemzés(eke)t kívánnak meg.

A társadalomtudomány – a közhiedelemmel ellentétben – éppen ezért dinamikus, eredményeinek megvitatása pedig nem a tanszékek köldöknéző szemináriumaira korlátozódik csupán, hanem össztársadalmi ügy (kellene, hogy legyen).

Ennyit a kis nyári szakmázásról. Amiért mégis szükségét éreztem ennek a bevezetőnek, az nem más, mint Kulka Jánosnak az ATV Egyenes beszéd című műsorában adott interjúja, és Grecsó Krisztián erről született írása az Élet és Irodalomban. Mind az interjút, mind a Grecsó-szöveget képtelenség érzelmek nélkül nézni, olvasni és értelmezni. Az ember küzdelme a nála hatalmasabb erőkkel, a bűnhődés problematikája, és a mindennek ellentmondó kitartás minimum Sziszüphosz mítosza óta része a kultúránknak – gondolkodásra és együttérzésre késztet, és valami ennél is fontosabbra: a küzdelem folytatására a tisztán látható cél reménye nélkül...

ITT OLVASHATÓ