KI INDÍTJA BE BRÜSSZELT?

HVG ONLINE
Szerző: ZGUT EDIT
2018.08.31.

Magyarország és Lengyelország esetében eddig azt láttuk, hogy az Európai Unió csak minimális mértékben volt képes feltartóztatni az autoriter rezsimépítkezést. Bár a jogállamisági viták új politikai mechanizmusokat termeltek ki, eddig egyik sem bizonyul hatékonynak, egy részük pedig vissza is üthet. A megoldás az unió eddig óvatos gyakorlatot követő bíróságának kezében lehet.

Két és fél éves huzavona után az Európai Bizottság egyre kiterjedtebb jogi és politikai eszköztárral próbál fellépni Lengyelországgal szemben, amely azonban továbbra sem hajlandó érdemi változtatásokra a bírósági rendszer átalakításában. Brüsszel először ironikus módon azt a jogállamisági mechanizmust hozta mozgásba Varsóval szemben, amelyet eredetileg az Orbán-kormány miatt hívtak életre 2014-ben, Magyarországgal szemben viszont sosem alkalmazták. A „hetes cikkely” előszobájának számító kereteljárást korai figyelmeztető eszköznek szánták, ahol a Bizottság párbeszéd keretében rendezheti a vitás ügyeket az érintett tagállammal. Miután a varsói vezetés ettől elzárkózott, a Bizottság tavaly decemberben beélesítette a „nukleáris opciót”, amely Lengyelország tanácsi szavazati jogának felfüggesztését célozza. Ez példa nélküli az unió történetében: még Ausztriával szemben sem vetették be, amikor a a szélsőjobboldali Jörg Haider kormányra került, helyette a tagállamok egy része az alapszerződésen kívüli megoldást választva egyoldalú gazdasági szankciókat alkalmazott Béccsel szemben.

A lengyel Jog és Igazságosság (PiS)-kormány ellen nem csak azért lép fel vehemensebben az Unió, mert a Fidesszel ellentétben azt például nem védi az Európai Parlament legbefolyásosabb frakciószövetsége, az Európai Néppárt, hanem mert több mint 13 olyan törvényt fogadott el, amely a lengyel igazságszolgáltatás teljes spektrumát a végrehajtó hatalom alá rendelte az Alkotmánybíróságtól és a Legfelsőbb Bíróságtól kezdve az ügyészségen át egészen a rendes bíróságokig. Mindezt úgy, hogy a lengyel alkotmányt és annak hatályát egy sor közönséges rendelettel módosították, és az Alkotmánybíróság soraiba alkotmánysértő módon ültettek új bírákat. Emellett politikai eszközök is terítékre kerültek: a viták többségét kihordó EP mellett az Általános Ügyek Tanácsában is lefolytatták a jogállamisági párbeszédet. Szimptomatikus volt már Mateusz Morawiecki júniusi meghallgatása is, ahol a lengyel kormányfő olyan kijelentéseket tett, hogy a Legfelsőbb Bíróság soraiban még ma is ott ülnek a nyolcvanas évek hadiállapota alatt ítélkező bírák. A PiS ugyanis antikommunista alapokon érvel a bíróság átalakításának fontossága mellett. Ez azonban erősen túlzó kijelentés, a testület elnöke, Malgorzata Gersdorf ráadásul 1980-tól a kommunisták ellen harcoló Szolidaritás tagja volt.

Magyarország ügye ehhez képest még csak a 7-es cikkely szerinti eljárás megindításához szükséges első, kezdeti szakaszában van. Noha visegrádi összevetésben a demokratikus berendezkedés lebontása Magyarországon a legelőrehaladottabb, a Bizottság eddig több okból sem mondta ki a jogállamiság rendszerszintű fenyegetettségét. Orbán Viktor kétharmados parlamenti többség birtokában sokáig „húzd meg, ereszd meget” játszhatott a Bizottsággal jogilag kiszámítható, és politikailag kockázatmentes eljárások keretében. Erre jó példa a bírák korai nyugdíjazása: mire a kötelezettségszegési eljárások kifutottak, a Fidesz könnyen megszabadulhatott a nemkívánatos bírák egy részétől. Így a Bizottság kérésének sem volt nehéz eleget tenni a vitatott törvények módosításával. Fontos védőernyőt biztosított továbbá a legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt, ahol a legbefolyásosabb német delegáció hatalomtechnikai okokból eddig Orbán Viktor pacifikálására törekedett. Utóbbi sikertelensége a hetedik alkotmánymódosítás és a Stop Soros-törvénycsomag gyors elfogadásakor vált egyértelművé. Orbán egyben üzent is európai pártcsaládjának, hogy ha nem hagy fel a bírálatával, a Fidesz a 2019-es EP-választások után talán más, megengedőbb frakciók sorait gazdagítja majd. A párthovatartozás fontosságát tükrözi, hogy Jaroslaw Kaczynski pártja ezzel szemben kevésbé volt védett a súlytalanabb, euroszkeptikus konzervatívok és reformerek frakciója részéről. Noha a Bizottság idén júniusban kötelezettségszegési eljárást is indított Varsó ellen, az Orbán-kormány példáján bebizonyosodott, hogy a szóbanforgó eszköz ugyancsak alkalmatlan a rendszerátalakító szándékok feltartóztatására. Mire pont kerül az ügy végére, a PiS is könnyen lecserélheti a nemkívánatos bírákat...

ITT OLVASHATÓ