INKÁBB NEM ALSZANAK, CSAK ROMÁNIÁBAN DOLGOZHASSANAK

ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2018.08.17.

Százak járnak Békésből Romániába dolgozni nap mint nap. Ehhez nem is kell közvetlenül a határ mellett lakni, már azok is ingáznak, akiknek ehhez reggel fél négyre kell állítani az ébresztőt. Néhányan azért kényszerülnek erre, mert otthon egyáltalán nem találnak munkát, de akik igen, azok is szívesebben mennek Arad környékére. Kényelmesebb, mert busszal viszik őket, és a munka sem túl megterhelő. Bárki el tudja végezni, egész jó a fizetés, nem nyomasztják őket percre kiszámított szünetekkel, és még légkondi is van. 

“Fél négykor keltünk, fél hétre beértünk a gyárba, héttől dolgoztunk” – mesélte Glória, aki éppen egy jól megpakolt ételhordóval igyekezett hazafelé egy barátnője társaságában, nem messze a sarkadi főtértől. Arról a két hétről beszélgettünk, amit egy aradi kábelgyár munkatársaként töltött el. Bár jól érezte magát, és a reggeli műszakkal járó 680 forintos órabérrel sem volt baja, a koránkelés miatt inkább otthagyta a céget. Pedig, ahogy mondta, errefelé “csak közmunka meg tanfolyamok vannak”.

Utóbbival nem mindenki értett egyet, a környéken sokan emlegették, hogy Békéscsabán vagy Szentesen is lehet már munkát találni, nem sokkal kevesebb fizetésért. Három békési települést jártunk be, ahol a Romániába ingázóktól és más helyiektől azt tudtuk meg, elsősorban nem a mostanában csillagászatiként emlegetett aradi bérek, inkább a kényelmes utazás és a munkakörülmények motiválják őket ingázásra.

“Lehet, hogy találnék hasonló fizetésért munkát, de ha bejárnék Csabára, ugyanúgy korán kellene kelnem, mint most. Akkor már miért ne menjek Romániába? Csak megáll itt a busz, felszállok, aztán megyünk” – mondta egy férfi harminc kilométerrel odébb, Eleken. Társaival együtt úgy véli, annak ellenére is jobban megéri Romániában dolgozni, hogy a magyar munkásokat szállító buszok olykor egy-másfél órát is eltöltenek a határon, így az utazás akár két és fél, három óráig is eltarthat.

“A fiam is dolgozott kint, most traktoros idénymunkát csinál. De nem sokáig, mert megy ki Izlandra egy baromfifeldolgozóba” – hallottuk a szomszédos Kevermesen egy nőtől, akit éppen fagyizás közben csíptünk el. Rajta kívül csak a mellette álló férje volt az utcán, az emberek alig merészkedtek ki a délutáni kánikulában.

A Sarkadról, Elekről és Kevermesről Aradra járó emberek többsége abban a kábelgyárban dolgozik, amelyben Glória is lehúzott két hetet. Azon túl, hogy a busz szinte háztól házig viszi őket, azért is szeretnek átjárni, mert nem kell megterhelő munkát végezniük. “A hozzánk betérő nők szokták mesélni, hogy szeretik, mert elég könnyű” – hallottuk egy eleki boltostól. “Csabán is van egy-két üzem, de ott kétszer húsz perc szünetet kapnak, és ha látják a kamerán, hogy nem dolgozik eléggé, már rá is szólnak. Romániában lazábbak”.

Erről beszélt egy másik, környékbeli férfi is, akinek minőségellenőrként egyáltalán nem kell megszakadnia Aradon. “Elcigizgetek, nincs ebből gond. Ez egy csendes üzem, még csak nem is zajos”. Azt viszont túlzásnak tartja, hogy a Romániába ingázó magyarok havi kétszázezret keresnének, ahogy ez az elmúlt hetek riportjaiban elhangzott. “Az kap ennyit, aki négy héten keresztül mindennap, még hétvégén is dolgozik. Ilyet senki se csinál. Inkább a havi 150 a reális”...

ITT OLVASHATÓ