HOGYAN LESZ EZ BÁRMIKOR IS MINDANNYIUNK KÖZÖS HAZÁJA?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.08.20.

Még mindig vasárnap van, igaz, hogy hivatalosan hétfőnek hívják. Senki ne igyekezzen sehova, minden megvár, munkaszünet és ünnep van és államalapítás, meg tűzijáték, meg nemzeti büszkeség, és egy csomó minden ehhez kapcsolódó melldöngetésügyi történés. Helyesbítek: a határon túl kalandozó olvasóink ne vegyék magukra, azt hiszem, nekik bele kell húzni ma is.

Próbálom átérezni, és beleélni magam az ünnepi, emelkedettségbe, de valahogy az egészről minden irányban csorog lefele az a ragacsos, rosszindulatú máz, amivel leöntötték, amivel a kizárólagos tulajdonuknak hazudják az összes nemzeti ünnepet, ezért sajnos az émelygés az egyedüli őszinte érzés, ami képes úrrá lenni rajtam. Ugyanazt csinálják, amit egyébként is csinálnak hétről hétre, napról napra. A 37 szavas szótárukban fellelhető nemzeti csatakiáltásokat illesztgetik egymáshoz különféle alakzatokban, ordítják bele az arcunkba ugyanazokat az ezeréves önámító, önkritikátlan baromságokat. Nem csodálom, hogy a kollégának az este elgurultak a gyógyszerei Kövér László emelkedett agymenéseitől, én hálából idézek egy másik rétor zsenit:

"Olyan országot szeretnénk, ahol a munkának értéke van, ahol a ház otthon is, ahol a családok támogatást kapnak, ahol a hit összeköt, a biztonság pedig állandó. Olyan országot szeretnénk, amelyet mindenki büszkén hívhat hazájának." (Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára)

Hogy a búbánatban lehetne ez mindenkinek a hazája, amikor például Gajdicsot azért szalajtották el Ópusztaszerre, hogy ünnepileg a balliberálisokat gyalázza? Hogyan lehetne ez bármikor is mindenkinek a közös hazája, midőn évek óta nincs egyetlen olyan nemzeti ünnep, amire ne telepedett volna rá a kétharmados önkény, amikor nem a nemzet egyik felére hivatkozva mocskolják a másik felét? Hogyan lehet ez mindenkinek a hazája, ahol a szorgos hétköznapok kormányzati erőfeszítései arra irányulnak, hogy a hazaárulókat, a nemzet velünk élő ellenségeit felmutassák és körbehurcolják a sajátjaik előtt? Milyen értéke van ott a munkának, ahol mindig ugyanazok a moslékos vályú közelében tenyésző igaz magyarok munkáját becsülik meg, de ahol a perifériára szorulak nyomorúságát röhögve lesöprik az asztalról, vagy egyenesen letagadják? Milyen közös haza van ott, ahol kizárólag a feneketlen gyűlölet köti össze a lövészárkokba húzódott, magukat felsőbbrendűnek képzelő hivatásos rettegőket? A legjobban azt bírom, ahogy Szent István intelmeit szelektív üzemmódban a szájukra veszik, és pont azokat a részeit tekintik nem létezőnek, amelyek a legfontosabbak ebben a lihegő kereszténységben. Pedig az idegenek gyámolításán túl (versus orbáni homogén nemzetállam, ugye), van ott még érdekesség. Ünnepileg iderakom, hátha:...

ITT OLVASHATÓ