HASZONTALANOK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2018.08.17.

Van-e méltósága egy hajléktalannak, aki hónapszámra egy télikabátban lakik? Mire számíthat két egymással szoros érzelmi kapcsolatban élő, azonos nemhez tartozó ember, ha családot alapítana Magyarországon? Reális-e annak az esélye, hogy a közmunkára járó roma család gyerekei közül kerül ki a következő évtized államfője, miniszterelnöke? Miként ítéli meg a parlamenti többség azokat a nőket, akik a férfiakkal azonos társadalmi érvényesülésre vágynak? Kérdések, amelyekre az olvasó – ismerve a Fidesz–KDNP kérlelhetetlenül „kereszténydemokrata” hitvallását – bizonyára már meg is adta a választ.

Valamivel nehezebb megérteni, miért kötelezte el magát a kormány a nincstelenek kifosztása mellett, miért sújt le a földönfutókra a törvény teljes szigorával? Mi szól a társadalmi fölemelkedés támogatása ellen, és miért tilos bátorítani azt, hogy ki-ki úgy élje le az életét, hogy az – mások jogainak sérelme nélkül – a maga számára is hiteles legyen? A negyedik Orbán-kormány megalakulását követően késedelem nélkül értésünkre adta, hogy az emberek gondolkodását, cselekvési szabadságát a korábbinál is erőteljesebben kívánja ellenőrizni, a jövőben egyedül dönt mindarról, amit a polgári demokráciák a magánautonómia állammal szemben is védett részének tekintenek.

De vajon érdemes volt-e a rendszer iránt jellemzően lojális, a politikai küzdelmektől kellő távolságot tartó Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) elvonni a tudományos kutatáshoz szükséges költségvetési források jelentős részét, ország-világ előtt deklarálva, hogy a köztestület csupán patinás díszlet a Széchenyi téren. Nem zárható ki, hogy a kormány egyfajta társadalom-lélektani kutatásra, közelebbről annak a vizsgálatára vállalkozott, hogy létezik-e olyan súlyú megaláztatás, amelynek elszenvedését követően a rendes és a levelező tagok nem érik be a szolid tiltakozást követő jól nevelt tudomásulvétel (beletörődés) gesztusával. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter ezen felül annak tesztelését kaphatta feladatul, hogy maradt‑e jele (nyoma) a hatalomnak kiszolgáltatottak közötti szolidaritásnak. Kiállnak-e az MTA „milliárdjaiért” például a döntéssel közvetlenül nem érintett, de részben szintén „adóforintokból” fenntartott egyházi szervezetek, és Erdő Péter bíboros, az MTA rendes tagja, ír-e a költségvetési törvény kihirdetését követően tiltakozó levelet a kormányfőnek? A jogfosztó döntéseket követő csönd, a függőségbe kényszerültek hitevesztett csöndje megannyi értékes visszajelzés a kormányzó pártszövetségnek: akár Excel-táblázatban is ábrázolhatnák az országos elgyávulás aktuális mértékét...

ITT OLVASHATÓ