Szerző: Ténygyár
2018.08.20.
- Mit üzen Barack Obama, Bill Gates, Mark Zuckerberg és – állítólag – Orbán Viktor kedvenc szerzője a fiataloknak, a tanároknak és a kormányoknak?
- A hónap végén megjelenő új Harari-könyvnek a jövő oktatásával foglalkozó fejezetét a Wired magazin közölte szerkesztett formában, az alábbi írás ennek a magyar fordítása
Csak a változás állandó
Az emberiség példátlan forradalmak korát éli, minden ismert történetünk omladozik, és egyelőre még nem bukkantak fel azok, amelyekkel helyettesíthetnénk őket. Hogyan készíthetnénk fel magunkat és gyermekeinket a példátlan átalakulások és radikális bizonytalanságok világára? Egy ma született csecsemő 2050-re lesz harmincvalahány éves. Ha minden jól alakul, ez a csecsemő még 2100 körül is itt lesz, és talán a 22. század aktív állampolgárává válik. Mit kellene neki tanítanunk ahhoz, hogy segítsük túlélni és kiteljesedni 2050-ben vagy akár a 22. században? Milyen típusú készségekre, ismeretekre lesz szüksége ahhoz, hogy állást találjon, megértse, mi zajlik körülötte, és kiismerje magát az élet labirintusában?
Szerencsétlenségünkre – mivel senki sem tudhatja, hogyan fog kinézni a világ 2050-ben, hogy 2100-ról ne is beszéljünk – nem ismerjük a biztos válaszokat. Természetesen az ember sohasem volt képes pontosan megjósolni a jövőt. Manapság azonban ez a kihívás még nehezebb, mint valaha, mert amint a technológia lehetővé teszi testek, agyak és elmék tervezését, többé semmiben sem lehetünk biztosak – még a korábban változatlannak vagy örökkévalónak tűnő dolgok tekintetében sem.
Egy évezreddel ezelőtt, 1018-ban rengeteg dolog volt, amit az emberek nem tudtak a jövőről, ennek ellenére biztosak voltak benne, hogy az emberi társadalom alapvonásai nem fognak megváltozni. Ha Kínában éltél volna 1018-ban, akkor azt tudtad volna, hogy 1050-re talán összeomlik a Szung-birodalom, hogy a kitajok észak felől fognak betörni, és hogy a pestisjárványok milliók életét fogják elvenni. Ugyanakkor biztos lehettél abban, hogy az emberek többsége még 1050-ben is farmer vagy takács lesz, az uralkodók még mindig az emberekre lesznek utalva hadseregeik és közigazgatásuk feltöltéséhez, a férfi még mindig uralkodni fog a nő fölött, a várható élettartam még mindig 40 év körül lesz, és az emberi test mit sem változik. Így 1018-ban a szegény kínai szülők arra készítették fel gyermekeiket, hogyan kell rizst ültetni vagy selymet szőni, míg a jobb módú szülők arra tanították a fiúkat, hogyan kell konfuciánus klasszikusokat olvasni, hogyan kell kalligrafikusan írni és lóháton harcolni – a lányokat pedig arra, hogyan kell szerény és engedelmes feleséggé válni. Nyilvánvaló volt, hogy ezekre a készségekre, ismeretekre 1050-ben is szükség lesz...
Csak a változás állandó
Az emberiség példátlan forradalmak korát éli, minden ismert történetünk omladozik, és egyelőre még nem bukkantak fel azok, amelyekkel helyettesíthetnénk őket. Hogyan készíthetnénk fel magunkat és gyermekeinket a példátlan átalakulások és radikális bizonytalanságok világára? Egy ma született csecsemő 2050-re lesz harmincvalahány éves. Ha minden jól alakul, ez a csecsemő még 2100 körül is itt lesz, és talán a 22. század aktív állampolgárává válik. Mit kellene neki tanítanunk ahhoz, hogy segítsük túlélni és kiteljesedni 2050-ben vagy akár a 22. században? Milyen típusú készségekre, ismeretekre lesz szüksége ahhoz, hogy állást találjon, megértse, mi zajlik körülötte, és kiismerje magát az élet labirintusában?
Szerencsétlenségünkre – mivel senki sem tudhatja, hogyan fog kinézni a világ 2050-ben, hogy 2100-ról ne is beszéljünk – nem ismerjük a biztos válaszokat. Természetesen az ember sohasem volt képes pontosan megjósolni a jövőt. Manapság azonban ez a kihívás még nehezebb, mint valaha, mert amint a technológia lehetővé teszi testek, agyak és elmék tervezését, többé semmiben sem lehetünk biztosak – még a korábban változatlannak vagy örökkévalónak tűnő dolgok tekintetében sem.
Egy évezreddel ezelőtt, 1018-ban rengeteg dolog volt, amit az emberek nem tudtak a jövőről, ennek ellenére biztosak voltak benne, hogy az emberi társadalom alapvonásai nem fognak megváltozni. Ha Kínában éltél volna 1018-ban, akkor azt tudtad volna, hogy 1050-re talán összeomlik a Szung-birodalom, hogy a kitajok észak felől fognak betörni, és hogy a pestisjárványok milliók életét fogják elvenni. Ugyanakkor biztos lehettél abban, hogy az emberek többsége még 1050-ben is farmer vagy takács lesz, az uralkodók még mindig az emberekre lesznek utalva hadseregeik és közigazgatásuk feltöltéséhez, a férfi még mindig uralkodni fog a nő fölött, a várható élettartam még mindig 40 év körül lesz, és az emberi test mit sem változik. Így 1018-ban a szegény kínai szülők arra készítették fel gyermekeiket, hogyan kell rizst ültetni vagy selymet szőni, míg a jobb módú szülők arra tanították a fiúkat, hogyan kell konfuciánus klasszikusokat olvasni, hogyan kell kalligrafikusan írni és lóháton harcolni – a lányokat pedig arra, hogyan kell szerény és engedelmes feleséggé válni. Nyilvánvaló volt, hogy ezekre a készségekre, ismeretekre 1050-ben is szükség lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.