- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H.ANDREA
2018.08.19.
Feltétlen rajongója vagyok a mindig utólag megvilágosodó, utólag hirtelen, kvázi a semmiből megbölcsülő embereknek, fajsúlyos és kevésbé fajsúlyos közéleti szereplőknek. Simicska Lajostól Pálinkás Józsefig nem túl hosszú, de annál tartalmasabb a sor, ezért is örültem a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről nemrégiben sajátosan fideszes módszerrel eltávolított Pálinkás Józseffel készült interjúnak, amely teljes terjedelmében az ismerősen sajátos módszerekkel kinyírt Magyar Nemzet hulláján megmaradni próbáló Magyar Hang augusztus 17-i számában olvasható.
Bevallom, csak részleteiben volt szerencsém tudomásul venni a pixisből csúfosan kiesett, a Fideszhez meglehetősen közel álló értelmiségi úr mondandóját, de ez bőven elegendő is ahhoz, hogy határozottan állíthassam: az atomfizikus-akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének egykori társalapítója, az Orbán-kormány egykori minisztere precíz, tökéletesen pontos kórdiagnózist állított fel arról a társadalmi posványról, ami körülvesz. Pont ez a bajom vele. Hogy stimmel. Borzasztónak találom ezt az Ürge-Vorsatz-komplexustól üvöltő öntudatra ébredést. Aminek megbocsáthatatlanul hosszú évekig gátat szabott a párttagságban/párközelségben, a feltétlen lojalitásban gyökerező félrenézési kényszer. Idézek (kiemelések tőlem):
„A mai Magyarországon szinte kizárólagosan az anyagi érdek dominál. Pozitív nemzeti minimum nincs, a társadalom végzetesen szétszakadt. A teljesítményeken alapuló világ ideájától egyre távolabb kerülünk. Autonóm, szellemi értelemben felnőtt, a polgárság gerincét adó középosztály legfeljebb nyomokban létezik. Az általam is vallott liberális konzervatív értékeket ugyanakkor bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni. A véleményüket szabadon elmondókat sokszor szégyenpadra ültetik, megalázzák. Ez történik tudósokkal, értelmiségiekkel, vagy akár olyan intézményekkel, mint a Magyar Tudományos Akadémia. (…) Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diadalának is.Következményeként Magyarországon olyan hangulat uralkodott el, amely egy egészséges lelkületű társadalomtól idegen kellene, hogy legyen.
1998-ban úgy éreztem, segíteni tudok a tapasztalataimmal az akkor harmincas éveiben járó politikusgárdának. Az első Orbán-kormány szerintem jól dolgozott. A 2002-es megrendítő választási sokk, ami ezt a politikai közösséget és meghatározó egyéniségét, Orbán Viktort érte, rengeteg mindent megváltoztatott. Nyilvánvalóvá lett, hogy jelentős anyagi háttér nélkül még sikeres kormányzás esetén is nehéz nyerni. (…) A választásokat közérthető, elsősorban az ösztönökre alapozó ígéretekkel kell megnyerni. Kétségtelen, a stratégia bevált, jelentősen hozzájárult a három kétharmados sikerhez.
Amíg nem lesznek súlyosabb gazdasági problémák, amelyeket a szavazók többsége is megérez, addig hatásos lehet (a populizmus, az ösztönökre ható politika – szerk.). Akkor viszont az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is – bármilyen irányba.
Az országban zajló folyamatok kifejezetten gátolják (…) a szélesebb kört érintő szellemi és anyagi polgárosodást. A politikában, a gazdasági életben szinte megszűnt a verseny. Ennek következményeként az »örök nyertes« ellustul, arrogánssá, parancsokban gondolkodóvá válik. Hiányzik az intelligens közbeszéd, ennek is »köszönhető« a bizalmatlanság megerősödése, a durva viselkedésmód elterjedése. Ha az elit bunkó módon viselkedik, akkor ez az átlagember számára sajnos példaként szolgál. Ez ellen mindannyiunknak fel kell lépnünk, mindenkinek saját magán kezdenie a változtatást. Csak ezen az úton haladva tudjuk megvédeni belső függetlenségünket, biztosítani értékelvűségünket, bízni a jogi keretekben, példával és munkával hozzájárulni a polgári Magyarország megteremtéséhez.”
Hát akkor pálinkás jó reggelt kívánok az akadémikus úrnak, könnyekig meg vagyok hatódva! Ha jól értelmezem a fenti – még egyszer mondom – rendkívül precíz kor- és kórdiagnózist, akkor Pálinkás Józsefnek érdemei elismerése mellett mintegy 15 éve világos (másfél évtized nem kevés idő), hogy tulajdonképpen ki mellé-mögé-alá állt be szekeret tolni. Márpedig szerintem jól értelmezem, következésképpen dühítőnek hat, hogy miközben már 15 éve is pontosan látta, hogy mi történik, mi felé haladunk, hogyan szakad a magyar társadalom, hogyan válik a politikusi bunkóság követendő példává, hogyan alázzák-gyalázzák a szabadon véleményt nyilvánítókat, addig a pillanatig nem zavarta semennyire a helyzet, és csak akkor bátorodott fel ennyire, mikor kiderült: elkerülhetetlenül mehet a levesbe. Egy ordenáré propagandalap ügybuzgósága elég volt ahhoz, hogy nyomokban értékelhető közéleti-politikai pályafutása véget érjen, ő pedig – mintha mi sem történt volna – immár felszabadultan ontja az erkölcsi alapokon nyugvó bölcsességeket arról, hogy nekünk, mindannyiunknak mit és hogyan kellene cselekednünk ahhoz, hogy megvédjük a maradék emberi méltóságunkat, függetlenségünket, értékelvűségünket ott, ahol a középszer táncot lejt az emberség elgyötört, ványadt testén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.