ESZEM ÁGÁBAN SINCS EGY MAROKNYI ELMEBETEG BŰNÖZŐ KEDVÉÉRT ELCSESZNI EZT AZ EGY ÉLETEMET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.08.13.

...Lehetne ezt röviden is, akkor ennyit írnék: ez hülye! De mégsem ennyire egyszerű a dolog, úgyhogy rászánom magam a boncmesteri teendőkre, még mielőtt oszlásnak indulna a cucc. Ilyen nagy hőségben az veszélyes is, büdös is. Ígérem, gyors leszek és nem bonyolítom túl a dolgokat.

Huh, nem is olyan egyszerű. Annyi kreténséget sikerült összezsúfolnia szónoklatában a nemzet portásának, hogy ehhez komoly szakértőgárda több heti munkájára lenne szükség, én pedig változatlanul nem vagyok sem hangyaleső-szakos lélekgyógyász, sem bíró. Marad a józan paraszti eszem, azzal operálok. Bárhonnan fogok neki, egy csomó minden kimarad, az már biztos. Nem baj, hátha majd valamelyik kolléga kezd valamit a maradékkal.

Személy szerint nincs nekem különösebb problémám azzal, ha ivarérett emberek lovon száguldoznak hosszú hálóingben, elöltöltős puskákkal lövik ki a nyilat egymás kezéből, talpig konzervdobozban lovagi csatáznak, bunkósbottal vadászgatnak a teszkógazdaságos zacskós levesre. Addig jó, ameddig nem komolyan csinálják.

Na most úgy nézem, van, aki komolyan veszi a dolgot. Ez már viszont súlyos gond lenne akkor is, ha történetesen az illető temetőgondnokként keresné a napi betevőt, pedig ott nagyobb kárt nem tudna okozni. De attól még egy lelkiismeretesebb körzeti orvos biztosan elküldené a szakrendelésre, ha kétezertizennyolcban azzal állna elő az illető, hogy neki meg akarják szállni a tudatát és ezért azt sem tudja, hogy fiú, vagy lány. Tökig bajuszban. Ha még azt is elrebegné a dokinéninek az illető, hogy ő nagyon, de nagyon keresztény, de annyira ám, hogy a kereszténysége védelmében rendes sztyeppei nomádként a törzs többi tagjával egyetemben körbeüli a sámánt, aki félrészegen üvöltözik a különféle tereptárgyak isteneihez, majd közösen kifésülik egy képzeletbeli baromfi tollazatát, akkor szerintem nem késne sokat a rohammentő sem.

Van persze logikája a dolognak, hiszen mi jellemző erre a törzsközösségre? Körülállják a törzs vezetőjét és istenként tisztelik. Amit a főnök mond, az szentírás. Aki nem tagja a törzsnek, az ellenség, azt agyon lehet verni, mert el akarja venni a nyereg alatt puhított lovat és meg akarja erőszakolni az összes nőt és férfit. A törzs tagjai egyenként gyengék és értéktelenek, de együtt erősek. Védik a területüket, a vezetőjüket és a lekváros buktájukat. Állandóan harcban állnak a környezetükkel. Lételemük a háborúskodás és miután többnyire nem létező ellenséggel csatáznak, rendszeresen győznek. Ez erőt ad a következő csatához, összetartja a közösséget és erősíti a vezér pozícióját.

Jó is ez, csak közben a törzs körül kissé megváltozott a világ. A többiek kijöttek a jurtából (sőt, előtte lemásztak a fáról), már tudnak tüzet gyújtani, indukciós tűzhelyen főzik a mamutbecsináltat, nem bunkóval ölik egymást, hanem robotrepülőkkel. Ló helyett autóval járnak. Egyrészt mert az gyorsabb, másrészt mert a Lada Samara neve ellenére nem szarik az aszfaltra. Már nem a sámán utazik a dobján az istenekhez, hogy megtudja a tutit, hanem rákeresünk az interneten a kérdéses dolgokra. Már nem számít csodának, ha egy gyerek nem hal meg születése után és negyven évesen még senki nem matuzsálem.

Sőt, jobb helyeken az emberek közösen választanak törzsfőnököt, de el is zavarják a francba, ha lop, csal, hazudik. Az őrülteket nem tisztelik, hanem kezelik (bár amennyire tudom, a legendásan bolondtoleráns dakoták sem választották meg a buggyantakat vezérnek, csupán nem bántották őket). Már nem üljük körbe a tüzet, hogy ámultan hallgassuk a főnök zavaros hazugságait, mert mindent egy kattintással ellenőrizni tudunk.

Belátom, hogy Kövér László és társai egyfajta törzsközösségben szocializálódtak a kollégiumban, hiszen egymás hányását és lábszagát közvetlen közelről ismerik. Azt is érteni vélem, hogy áhítattal csüggnek a vezérükön. Csak hát az a helyzet, hogy ez egy abnormális törzs, amelyik semmit nem fog fel a külvilágból. Pont annyi eszük van, hogy követni tudják a törzsfőnököt és komolyan elhiszik, hogy vissza lehet forgatni az idő kerekét. Sőt, abban is őszintén hisznek, hogy győzni fognak, mert rajtuk kívül senki más nincs, aki mégis, az köteles az ő abnormáik szerint élni.

Egyszóval nincs nekem azzal semmi bajom, ha ezek így akarnak élni, de én meg nem akarok és saját hatáskörben ívesen szarok Kövér zavaros handbandázására és bűntársai hazugságaira is. Bőven itt az ideje, hogy aki kezelésre szorul, azt orvoskézre adjuk, a többit pedig bíróság elé állítsuk. Az egyik nem zárja ki a másikat.

Az én magyar néplelkem pedig nem Keleten sarjadt, hanem itt, helyben és nem a kőkorszakban, hanem mostanság és eszem ágában sincs egy maroknyi elmebeteg bűnöző kedvéért elcseszni ezt az egy életemet. Tetszik tudni?

Végül a címlapképhez: cuki a törzstagok fáklyája. Én is ilyet használok esténként. Szúnyogok ellen. Szintén a Metróban vették?

ITT OLVASHATÓ