EGY HÓNAPPAL HAZAKÖLTÖZÉS UTÁN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Zsófia
2018.08.12.

Egy év 10 hónap Franciaország után egy hónapja költözött vissza Magyarországra Zsófia, aki ennyi idő alatt már pozitív és negatív tapasztalatokkal is gyarapodott – mindkettőre akad majd példa a mostani beszámolóban. Emellett megnézzük Horvátországot 5 csillagosan és turkálunk a török sajtok között is.

Zsófia történetét a Fromázs blogon keresztül is figyelemmel követhettük, arról is esett már szó, hogy közel két év után a hazaköltözés mellett döntöttek. Azóta eltelt egy hónap, és mint írja, ennyi idő kellett az akklimatizálódáshoz.

„Már nem döbbenek meg annyiszor, hogy miért mennek a dolgok néha úgy ahogy, mert újra hozzászoktam a magyaros ügymenetekhez és reakciókhoz. 

Szerencsére sokszor csalódom kellemesen is, például a zalaegerszegi vasútállomás jegypénztárában a kedvesen segítő hölgyben vagy hasonlóan a zegi OEP-nél az ügyintéző hölgy átfogó tudásában. 

Meg kell hagyni, Budapesten nem volt ennyire sikeres és kellemes az ügyintézés. Lehet, hogy nálunk is igaz az a sztereotípia – ami persze általában nem teljesen igaz, de mindig van benne valami igazság – mint Párizs és a francia vidék viszonylatában, miszerint a fővárosban morgósak és undokok, vidéken pedig kedvesek és segítőkészek az emberek. Na nem baj, én majd igyekszem javítani a fővárosi helyzeten! 

A hazaköltözésünk hírére kaptam néhány aggódó kommentet és természetesen itthon sem érti senki teljesen – egyetlen barátnőm kivételével – hogy mit is keresünk itthon, amikor még munkánk sincs, most amikor az emberek inkább elfelé mennek. 

Nálunk sem fekete-fehér a helyzet, vannak nehézségeink, de sikereink is. Azt mindenesetre nem mondhatom el a saját érzéseimmel kapcsolatban egy hónap után sem, hogy abszolút meg vagyok győződve arról, hogy ez volt a jó lépés, viszont arról meg vagyok győződve, hogy számomra most nem lehetett más út. 

Meg akartam próbálni itthon boldogulni (ezelőtt is sikerült már), mert én szeretek Magyarországon élni az anyukám és a közeli barátaim támogató kis hálójában, ahol van esélyem arra, hogy az utcán véletlenül összefussak egy régi iskolai osztálytársammal. Szentimentális naivitás? Lehet, de nem bánom. Nem mindenkinek való a tartós külföldi élet. Nem vagyunk egyformák és ez így van jól. 

Egy kicsit irigylem azokat, akik könnyen gyökeret eresztenek külföldön, mert a rendszeres honvágyam és panaszkodásom ellenére valójában nagyon szeretek külföldön élni, New Yorkot is imádtam, Nantes-ról pedig ne is beszéljünk, annyira tetszett és mégis mindig előbb-utóbb hazahúz a szívem. 

Azért szeretek máshol élni, mert rendkívül kíváncsi vagyok mindenre. Hogy az emberek hogyan élnek, milyen szokásaik vannak és ezekből imádom kimazsolázni azt, ami nekem tetszik és próbálok hasznosítani a saját életemben. 

Amióta itthon vagyok, nekem mindenki segít vagy azt kérdezi, hogy hogyan segíthet. Azért ez nem semmi, és nagyon jó érzés. Sajnos utálok segítséget kérni, és nem is megy valami jól ezért még többet jelent amikor valaki felajánlja. Inkább én szeretek inkább másoknak segíteni, de néha én is rászorulok, mint most...

ITT OLVASHATÓ