Szerző: PUSKÁS PANNI
2018.08.17.
Ha a Nemzeti Színházban rendezett János vitézre, Az ember tragédiájára vagy a Szegeden bemutatott István, a királyra gondolunk, azt vesszük észre, hogy Alföldi Róbertet kifejezetten érdeklik az egyes előadások történetéhez erősen tapadó hagyományok. Soha nem hagyja őket figyelmen kívül, hanem gondolkodásának kiindulópontját jelentik, vitába száll velük, leleplezi a belőlük fakadó hazugságokat, de van olyan is, hogy megőrzi őket. A Papp László Sportarénábanrendezett Hegedűs a háztetőn például kifejezetten hagyományőrző darabnak tekinthető Alföldi munkásságán belül.
A Hegedűs a háztetőn egyik központi problémája éppen a változó világ és a konzervatív hagyományok összeegyeztethetetlensége. A főszereplő, Tevje lányai hátat fordítanak annak az évszázados szokásnak, amely az apát ruházza fel azzal a jogkörrel, hogy férjet szerezzen nekik. Tevje haladó gondolkodó, önmagán túllépve képes arra, hogy lazítson a túlzottan szűkre szabott, pusztán megrögzött hagyományokon alapuló rendszeren, ám az ő engedékenységének is van határa. Hogy melyik az a pont, ahol megszűnik a toleranciája, azt az elvándorolt, folyton kiközösítve élő zsidó nép történetének ismeretében lehet megérteni. A közösség ugyanis csak akkor van biztonságban, ha összetart, ezért aki – mint Chava – úgy dönt, hogy nem zsidó férjet választ magának, az automatikusan persona non grata lesz. Hogy a valóságban egy összetartó kisebbség milyen esélyekkel indul a regnáló hatalommal szemben, azt nem csak az előadás utolsó jelenetei miatt tudjuk, hanem hozott történelmi ismereteink is ezt bizonyítják.
Alföldi rendezése összetetten mutatja be a tradíciók megőrzésének és elvetésének problémáját. Az előadás szövege arról szól, hogy vannak tarthatatlan szokások, amelyeknek változniuk kell a világ mozgásával, ugyanakkor a történet a zsidó kultúra olyan elemeibe ágyazódik, mint a néptánc, a népzene, a zsidó esküvői szertartás vagy a zsidó lakodalom, amelyek önmagukban lélegzetelállítóan szépek, és határozottan ellenpontozzák, amit a szöveg a hagyományokról kijelent. Így roppant érzékletesen tárja elénk azt a tényt, hogy a tradíció sokrétű dolog, így teljesen felesleges minden elemét egy masszába belegyúrni.
Más szempontból, de ugyancsak a tradíció kérdésköréhez tartozik az a döntés, hogy Tevjét Stohl András játssza ebben az előadásban, hiszen ezt a szerepet a játékhagyományban öblös hangú, testesebb színészek szokták alakítani, akik inkább szakállasak, mint nem. Így van ez, ha Zero Mostelre gondolunk, aki a New York-i Broadwayn először sikerre vitte ezt a szerepet, megszerezve a világhírt Joseph Stein, Jerry Bock és Sheldon Hernick darabjának, de hasonló karakter Chajím Topol is, aki az 1971-es film főszerepében tűnt fel. És ne feledkezzünk meg a magyar elődökről sem: Bessenyei Ferencről, akinek talán élete legfontosabb alakítása volt Tevje, de játszotta a szerepet Király Levente, Gregor József, Haumann Péter és Hegedűs D. Géza is. A darab magyarországi előadásainak történetében egyetlen olyan színész volt, aki olyan visszafogottsággal és szuggesztivitással alakította Tevjét, mint Stohl: Kulka János 2000-ben Zalaegerszegen, Bagó Bertalan rendezésében...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.