Szerző: RUSZNYÁK CSABA
2018.08.05.
Pedig Denny Malone világéletében csak jó rendőr akart lenni.
Félelmetes, hogy Don Winslow, a Drogháború, A kartell és a Vadállatok írója milyen nemes egyszerűséggel és rideg logikával ábrázolja a zsarucsaládból származó ír Malone alászállását a pokolba – fokozatosan és spontán módon, ugyanakkor elkerülhetetlenül történik meg, természetesnek hat, akár a felnőtté válás; hiába akarnál örökké 17 éves maradni, nem fog menni. Hiába akarnál feddhetetlen zsaru maradni, nem fog menni. Hogyan léped át a határokat, hogyan hazudtolod meg önmagadat, hogyan válsz azzá, akit egykor leköptél volna, hogyan kárhozol el? Ugyanúgy, ahogyan minden mást csinálsz: lépésről lépésre. Ilyen egyszerű.
Miért is ne fogadnád el az ingyen kávét a sarki étterem tulajdonosától (hisz csak hálás, hogy rendet tartasz a környéken)? Miért is ne tennéd el a letartóztatott dílerek pár ezer dollárját egy razzia után (hisz nem hiányzik senkinek, a családodnak viszont szüksége van rá)? Miért is ne segítenél a szervezett alvilágnak lezsírozni egy építkezési projektet (hisz egy csomó embert juttatsz lakhatáshoz és munkához)? Miért is ne közvetítenél a maffia és az ügyészség között, hogy utóbbi ejtse a vádat egy bűnöző ellen (hisz úgysem állna meg az ügy a bíróság előtt, úgyhogy csak pénzt és időt spórolsz mindenkinek)? Miért is ne ölnél meg egy védtelen, fegyvertelen dílert (hisz gátlástalan gyilkos, megérdemli), hogy ellopd az 50 kiló heroinját, és magad terítsd szét a saját városodban (hisz ha te nem teszed meg, úgyis megteszi valaki más)? És végül: miért is ne köpnéd be a társaidat, a barátaidat, a fivéreidet, azokat, akikkel elvileg meghalnátok egymásért, akikkel mindent megosztotok, akikkel örök lojalitás fűz össze, miért is ne követnéd el a legnagyobb, legszégyenteljesebb árulást, hogy mentsd a saját bőrödet, amikor szorul a hurok (hisz… hisz… hogyan is jutottál idáig)?
A lejtő olyan kibaszott csúszós, hogy ha csak próbaképpen megtapogatod a nagylábujjaddal, máris az alján találod magad.
Winslow az egész könyvet Malone bukására, elkárhozástörténetére építi fel, de az út, amelyet az olvasó bejár vele, messze nem egyenes, a kép, amely fokozatosan kiemelkedik róla az események és karakterek káoszából, messze nem fekete-fehér. Először gyarlósága és korrupt mivolta ellenére is tiszteljük és kedveljük, mert még nem felejtette el, mit jelent rendőrnek lenni, mert tényleg törődik a környékkel és az emberekkel, tényleg imádja a várost, tényleg megviselik a gyilkosságok, a drogos fertők, és mindent megtesz, hogy megakadályozza – de legalábbis megtorolja azokat. Aztán ahogy egyre mélyebbre zuhan, jön a megvetés, a viszolygás, a mélységes csalódás – amelyet nem csak mi érzünk iránta, hanem ő is önmaga iránt. Csakhogy közben velejéig romlott körülötte mindenki más is. Mint a belső elhárítás nyomozói és a szövetségiek, akik rászállnak. Mint a rendőrségi vezetők és politikusok, akik nyomást gyakorolnak a lekapcsolása érdekében. Mint az ügyészek, ügyvédek és bírók, akik az ő és a(z egyéb) bűnözők sorsáról döntenek. Minden kezet pénz zsíroz meg, mindenki magának kaparja a gesztenyét, mindenki benne van mindenféle mutyiban, minden dicsőséges keresztes hadjárat mögött a karrier előrelendítése és a gyors meggazdagodás érdeke áll. Minden látszólagos jó és önzetlen tett mögött gyomorforgató a motiváció...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.