Szerző: RÁDAI ESZTER
2018.08.17.
„Ma már, miután megváltoztak a külső körülmények, elindult a fellendülés, és ennek következtében egyszerre van munkaerőhiány és közmunkás-túlfoglalkoztatás, látszik, hogy ez a perverz helyzet nagyon jelentős mértékben a közfoglalkoztatás rendszere miatt alakult ki” – mondja az MTA kutatója, számos, a közmunkáról szóló tanulmány szerzője. Molnár György, aki egyik tervezője volt és ma is önkéntes munkatársa a társadalmi mobilitást és a roma integrációt elsődleges küldetésének tekintő, foglalkoztatást szervező és vállalkozásfejlesztő Kiútprogramnak, csak az nem érti, miért hozott a választáson oly sok szavazatot a Fidesznek a közmunka, noha az nem ismeri a szegénység és a kiszolgáltatottság természetét.
– Mennyire volt meglepve, amikor kiderült, hogy áprilisban a leszakadó régiókban, a legszegényebbek, illetve romák lakta településeken milyen biztosan győzött a Fidesz?
– Egyáltalán nem lepett meg, hiszen már 2014-ben is így történt. Erről tehát, hogy mekkora előnyt jelent vidéken a közmunka a Fidesz számára a Jobbikkal szemben, az Átlátszó, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország annak idején közzé is tett egy remek közös tanulmányt A szegények voksa címmel, most pedig ez szinte már kiszámítható is volt. Úgy is mondhatnám, már csak az lepődött meg rajta, aki nem ismeri a szegénység és a kiszolgáltatottság természetét.
– Tehát mindazok, akik abban reménykedtek, hogy ha valaki, akkor a vidéken gettókörülmények között élő romák biztosan nem szavaznak – nyilvánvalóan a saját érdekeik ellenében – a Fideszre, illetve ennek a rezsimnek a folytatására?
– Igen. Miközben a fennálló hatalom felé húzás a nem roma szegényekre ugyanannyira jellemző volt, mint a romákra, most mégis csak nekik rója ezt fel a nem Fidesz-párti közvélemény. Talán mert úgy gondolja, hogy őket, szegényeket aztán tényleg mindenki másnál inkább megalázza ez a rendszer. De furcsa módon mégsem folyik olyan diskurzus, gondolkodás, netán munka ellenzéki oldalon, ami valóban a lényegről szólna. Nem arról, hogyan lehet a romák szavazatait megvásárolni, hanem arról, hogyan lehet a helyzetükben hosszú távon pozitív változást elérni.
Ez egyébként a szegényekkel dolgozó szociális segítők egyik dilemmája is: szabad-e befolyásolni az érintetteket abban, melyik pártra szavazzanak, melyikre ne. És a válasz szinte mindig nemleges, mert a hosszú távú segítés alapvető feltétele a bizalom.
– Tehát a segítő szervezetek nem használhatják a támogatottak beléjük vetett bizalmát szavazatvásárlásra, még akkor sem, ha azt gondolják, az általuk preferált párt inkább szolgálná a támogatottak érdekeit, mint a másik.
– Így van, ha hosszú távon akarnak segíteni, hiszen nekik az a dolguk, hogy az általuk támogatottakat megerősítsék az öntudatukban, aktivizálják az önmagukért való kiállásban, aminek ellentmondana, ha ezt valamiféle hocinesze-ügyletként fognák fel, mondván: a segítségemért cserébe szavazz az általam preferált jelöltre. Nálunk, a Kiútprogramban például ez föl sem merült, még azt se mondanám, hogy dilemma volt... Mert az teljesen ellentétes lenne mindennel, amit mi erről, az emberi méltóságról és általában a demokráciáról gondolunk. Ami teljesen idegen egy fideszes, hatalomkoncentrációban utazó politikustól, de igazából a többi politikai erő sem fogja ezt föl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.