Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.08.13.
Sokan megették ezt a cselt, a nemzetközi hasonlatokat, a tekintélyekre való hivatkozást. Elhitték, hogy megszületett végre az Orbán-rendszer autentikus, mértékadó, tudományos leírása, további vitáknak nincs helye. Eszerint az Orbán-rendszer nem diktatúra, és főleg nem “fasizmus”, hanem autoriter és demokratikus eszközök (intézmények) keveréke, egy “hibrid” rendszer, amely túlságosan nagy versenyelőnyt biztosít a hatalom birtokosainak.
Nem szeretnénk a hosszú elemzés minden részletére kitérni, különösen nem hajánál fogva előrángatott nemzetközi párhuzamokra, utólag felépített koncepciózus “világfolyamatokra” utalni, mintha Venezuelában történt eseményeknek bármi közük lenne ahhoz, miért lett Magyarország újra antidemokratikus ország. Most csak arra utalnánk, hogy aki azt képzeli, hogy még van Magyarországon bármiféle “verseny”, az az elméleteivel megerőszakolja a valóságot.
Ha a lényeget akarjuk megérteni, akkor legegyszerűbb, ha különbséget teszünk az Orbán-rendszer és a politikaitudomány által “hibridnek” nevezett elméleti teóriák között. A hibrid rendszer azt feltételezi, hogy a diktatórikus és a demokratikus elemek egyidejűleg vannak jelen, keverednek egymással. Ez feltételezi, hogy a hatalom gyakorlójának nincs minden a kezében, nem rendelkezik korlátlan hatalommal, mert vannak demokratikus intézmények. A sajtó egy része szabad, még ha nyomás alatt is van, s vannak nem tisztességes, de még szabad választások, stb.. Filippov még azt is feltételezi, hogy a diktátor kockáztatja, hogy elveszítheti a választásokat. Ezen a ponton majdnem sikerült abbahagyni az olvasást.
Filippov Gábornak és elméletalkotó társainak igazuk lenne abban az esetben, ha a létező, a demokratikusnak látszó intézmények valóban szabadok és demokratikusak lennének. De a látszatot keveri a valósággal, aki azt képzeli, hogy az új típusú diktatúrákban választásokat tartanak, amikor szavazások vannak. Ezek nem választások. Orbánnak nem versenyelőnye van, hanem biztos győzelme. A legkülönfélébb eszközökkel felszámolta a szabad választás lehetőségét. Szavazni lehet, választani nem, mert csak ő győzhet, a választás egy csalás.
De ugyanez elmondható az Alkotmánybíróságról, a köztársasági elnökről, a sajtóról, még az ellenzékről is. Semmi nem valódi, semmi nem szabad, semmi nem demokratikus. Nincs olyan demokratikus és szabad intézmény, a fékek és ellensúlyok egyetlen eleme, amely ne függne valamiképpen Orbántól, s amely független, szabad és demokratikus lenne. Ezért ez a rendszer nem hibrid, nem autoriter és demokratikus elemek keveréke, mert demokrácia nyomokban sincs, kizárólag annak hamis látszata, a kiüresített külső váza.
A demokratikusnak látszó vagy annak hitt elemek is az önkényuralom kezében vannak, a szabadnak hitt ellenzéki sajtó nagy részét, az ellenzéki pártokat, Orbán tartja el, másokat megtűr bizonyos határok között, de tisztán demokratikus, szabad, tőle független személy, intézmény, szervezet nem létezik Orbán illiberális államában. A demokrácia hamis látszata a rendszer legitimációjának alapja, a világtörténelem egyik legnagyobb csalása. A rendszer lényege és alapja éppen ez a hamis látszat. Aki ezt erősíti, az a rendszer alapjait erősíti.
Orbán-rendszer addig van, míg ezt a hamis látszatot fenn tudja tartani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.