Szerző: jdesi
2018.08.12.
...Alapvetően egy óvodásnál nem létezik és nem fontos a szülőföldhöz kötődés, neki a szülőhöz, társaihoz, személyekhez való kötődés létezik, illetve a saját kis mikrokörnyezete. Alapvetően nem érti a földrajzot, nem igazán fogja fel, mit jelent, hogy Magyarország. Persze, egyre több család utazik, valamit észrevesz, pl. hogy ott más nyelven beszélnek, meg hogy volt a tengernél. A nemzeti kötődést sosem fogjuk ovis korban kialakítani, mert ez semmit nem jelent, megfoghatatlan érzelem ekkora gyerekeknek.
A legnagyobb baj, hogy nem a problémákra fókuszál senki, és nem egyeztettek a szakmával. A problémák: hiányzik nagyon sok pedagógus, a vezetőket sokszor pártszimpátia alapján választják, a minősítési rendszer (portfólió írás) ellen tiltakoznak az óvónők (rengeteg idő, energia ezt megírni a munkaidőn túl), a fizetés alacsony, túl nagyok a csoportlétszámok, sok a problémás gyerek, de nincs elég szakember: fejlesztőpedagógus, pedagógiai asszisztens, pszichológus, a pedagógiai szakszolgálat túlterhelt, nagyon lassan lesz szakvélemény egy SNI-s gyerekről például. Mindenki túlterhelt, egyre elégedetlenebbek az óvodapedagógusok, és egyre rosszabbul viselik ezt a stresszes helyzetet. A fiatalok nem állnak munkába már ilyen feltételekkel. Szóval, rengeteg a baj, összeomlóban a rendszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.