Szerző: HaFr
2018.08.14.
Ez esetben a kormányzásnak ki kell küszöbölnie a belföldi progresszív ellenzék hatalomra jutását és az őt pártoló nyilvánosságot és értelmiségi befolyást (azaz magát a liberális demokráciát), meg kell próbálnia aláásni a nemzeti "szuverenitást" veszélyeztető gondolati és politikai struktúrákat (progresszív think tankek, nemzetközi intézmények és normák, föderalizálódó EU stb.), radikálisan zárnia kell a melléktermékekkel (a migrációval) szemben, meg kell erősíteni az archaikus struktúrákat és értékrendeket (kereszténység, család, toleranciaellenesség, antiracionalizmus) és közben biztosítani kell a népesség jólétét is, amit nem kis részben a globális gazdasági rendnek köszönhet.
Ezt a komplex misszióját az orbánizmus jól teljesíti idáig (átmeneti konklúzió törökgáborosan), méghozzá a pozitív és a negatív üzenetek és politikai intézkedések alkalmas váltogatásával. E gyakorlat szerint a "fejlődés" nem eleve elrendelt abban az irányban, amerre a baloldali-liberális közeg szánja, ill. a politikai rendszer liberális felfogásánál vannak fontosabb politikai értékek, elsősorban az etnikum integritásának megőrzése egy bizonyos állapotában.
De a probléma is ugyanez ezzel a felfogással, amely a stratégia választása ellen szól. Az etnikumot a vélt ideális állapotában tartani önellentmondó vállalkozás abban az esetben, ha az etnikum nem versenyképes és nem képes ezáltal folyamatos offenzívával a külvilágra kényszeríteni az akaratát. Orbánnak világosan ez volt a stratégiája idáig, de ez a stratégia belül üres, mint a csigahéj, hosszabb távon fenntarthatatlan, ami leküzdhetetlen probléma hosszabb távon a rezsim előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.