AZ ORBÁN-REZSIM MÁR RÉGÓTA VÁLSÁGBAN VAN, MI VÁRHATÓ?

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: HaFr
2018.08.23.

Akik tudják, hogy miért van fölényben a liberális demokráciával kombinált kapitalizmus minden más elképzelhető társadalmi rendszerrel szemben, azt is tudják, hogy az orbánizmusnak nem lehet pozitív kifutása -- nincs az az univerzum, amelyben lehetne. A rezsim pillanatnyi vonzerejét az az eltökélt erkölcstelensége és agressziója adja, amellyel kihasználja a posztfeudális, a modernizációjában a kényszerpályákat váltogató Magyarország immunitásának gyengeségét, amelyet sajátosan kiegészít ezekben az években Európa liberális értékrendjének válsága; az, ahogy ostoba módon egyszerre navigálta magát a korporatív érdekek, Oroszország, a migráció, a rosszul súlyozott EU-projekt, a nagy formátumú politikusok hiányának és történelmi önfelejtésének a hínárjába.

Az Orbán-rezsim válsága elsősorban azért volt már a kezdetektől valószínű, mert hazugságok hálójában épült fel, amelyek Magyarország hamis önképének táplálásától most már gyakorlatilag minden általuk kiejtett szóig tart. Az Orbán-kormányzás egyetlen komplex hazugsághalmaz, amely fojtogatóan rátelepszik az erkölcsi rend iránti alapvető igénytől kezdve a megélhetéshez fűződő érdekeken át az ország versenyképességének és komfortosságának lehetőségéig mindenre. Ebből a hazugságtömegből nem lehet kiútja a rendszernek, ez nem olyan, amit - akár leszámítva a bűnözők, a tahók és a nímandok nehezen eltakarítható koalícióját -- bármilyen módon meg lehetne oldani, pláne kiegyenesíteni. Az orbánizmus többnyire szegény sorsú, megtévesztett, félelemben tartott, szisztematikus propagandával átmosott, kisebb részben aljas vagy amorális, a korrupcióból közvetlen hasznot hajtó emberek kényszerszövetsége egy részben avítt, részben illuzórikus, részben cinikus világkép alapján, amelyben az érdemeket kerülőutakon és ravaszkodással aratják le, becsület nincs, a kitartó, okos munka jutalma, hogy kiröhögik, a silányak pedig meggazdagodnak. Nos, ez a világ a valóságban hála Istennek nem létezik a civilizáltság bizonyos fokán túl, ahova Magyarország is tartozik. Ezért az Orbán-rezsim már akkor válságba került, amikor kitalálták ezt a konstrukcióját.

Egy ilyen alapokon álló korrupt mechanizmus nem lehet versenyképes abban a világban, amelybe eleve tőkeszegényen érkezett, a rezsim ezen a helyzeten értelemszerűen tovább ront, illetve maga a világ közben (ha problémákkal is) az emberi teljesítmény objektív mércéi szerint alakul. A tudás és a hatékony, a lehetőségekhez mérten szabad piaci viselkedés jó néhány száz éve a növekvő jólét egyetlen útja, és bár mindig vannak erősebb hatalmak, amelyek hasznot húznak a szegények kisebb tudásából és versenyképtelenségéből, ez egyrészt elkerülhetetlen, másrészt a rendszer alapvetően megadja mindenkinek a lehetőséget arra, hogy akár tőkével, akár munkával, akár fogyasztóként megtalálja benne a helyét és fokozatosan javítson a helyzetén. És hogy ez évszázadok óta pont így folyik, azt minden mérvadó statisztika bizonyítja. A rendszer lényege az, hogy mindenkinek, ha különböző mértékben is, de érdeke fűződik hozzá, miközben a lehető leghatékonyabban osztja el a forrásokat...

ITT OLVASHATÓ