A PROSTITÚCIÓ NEM SZEXMUNKA

KRITIKA ÉS TÁRSADALOM BLOG
Szerző: BUDAPEST LEGELNYOMOTTABB EMBERE
2018.08.18.

Magyarországon a rendszerváltozás után lett legalizált a prostitúció, azonban az erről szóló diskurzusban dominánsan jelen levő két szemlélet totális harcban áll egymással, és a mai napig is hiányzik az alapvető konszenzus a prostitúció megítéléséről szóló párbeszédben. Persze naiv várakozás azt feltételezni, hogy a párbeszéd elősegítheti a konszenzusok létrejöttét, hiszen amíg a szexmunka-szemlélet liberális-emberjogi keretben érvel a prostitúció „munka”-ként való elismerése mellett, addig a másik oldal a prostitúciót a nők szexuális és testi kizsákmányolásának, illetve a nők és férfiak között létrejövő egyenlőtlenségek eredőjének és fenntartójának tekinti. De melyik oldalnak van igaza? A prostitúció jogi, gazdasági és társadalmi szempontjait megvizsgálva, arra a nem meglepő következtetésre jutottam, hogy az a nőket alapvetően elnyomja, tárgyiasítja, kiszolgáltatja, ezért számomra elfogadhatatlan a szexmunka-szemlélettel való azonosulás.

A magyar prostitúciót szabályozó törvények és a rendőrségi gyakorlat

A prostitúció törvényi szabályozásában az első fontos történelmi premissza a Horthy-rendszerhez vezet vissza bennünket, ugyanis ekkor tiltották be a bordélyházak üzemeltetését először. A közvélekedésben ma is élő tévhit, hogy ez a pártállami rendszerben történt meg, pedig nem. A következő fontos törvényi szabályozás 1955-ben lépett hatályba, amikor Magyarország csatlakozott a New York-i Egyezményhez, amely a prostituáltat több évtizedes történelmi előzmények után nem bűnözőnek, hanem áldozatnak tekinti és egy olyan jogszabálycsomagot ír elő a tagállamok részére, amelyben kötelezik a prostituáltak segítését, a prostituálttá válás megakadályozását, illetve arra kötelezi a tagállamokat, hogy fogjanak össze a nemzetközi emberkereskedelem megelőzése és leküzdése érdekében, hozzanak létre közös szervezeteket, edukálják a társadalmat és képezzék a prostitúcióban élőket, hogy betudjanak lépni a munkaerőpiacra. A New York-i Egyezmény továbbá tiltja a bordélyokat, a kerítés, a közvetítést, a futtatást, de a prostituáltakat nem, valamint kimondja azt, hogy a prostitúció nem egyeztethető össze az ember méltóságával. Bár 1955-től hatályba lépett Magyarországon is, de ezt a kommunista vezetés nem vette komolyan és semmit nem tartott be, kivéve azt, hogy mindent büntettek, mert tévesen úgy értelmezték az egyezményt, hogy az mindet tilt.

Egészen 1993-ig nem történt semmi változás, amikoris a Parlamentben egy óvatos mozdulattal, mindenféle társadalmi vita és egyeztetés nélkül legalizálták a prostituált cselekményét, azaz az „üzletszerű kéjelgést”. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a 90-es évek közepére Budapest utcáit ellepték a prostituáltak.

Itt lép színre Borai Ákos, aki az MSZP-SZDSZ-es kormány, illetve az első Orbán-kormány időszakában a belügyminisztérium főosztályvezetője volt (és a híres maffia törvény szövegének megalkotója), aki azt találta ki, hogy bevezetik a „türelmi zónát”, ami az indoklás szerint azért lesz jó, mert a türelmi zónában szabad lesz prostitúciót hirdetni. Viszont a türelmi zóna helyszíne nyilvánvalóan, csak a felajánlkozás helyszíne, az üzletet nem lehet lebonyolítani, csak megkötni, de valahol azt csinálni kell, a „valahol”-t, azaz a szobáztatást viszont már tiltotta a törvény. Borai Ákos ennek ellenére kitartott a törvény mellett, mert azt gondolta, hogy azok az önkormányzatok, ahol jelentős a prostitúció, majd kijelölik a türelmi zónát. Ezzel szemben viszont egy-két esetet leszámítva egyetlen önkormányzat sem akart ilyen türelmi zónát kijelölni, mert nyilvánvaló volt, hogy azonnal elzavarják azt a polgármestert, aki ezt lakóterületen belül kijelöli.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2012-ben hatályba lépett törvény szerint a rendőrség 300 ezer forintig terjedő helyszíni bírságot is kiszabhat a prostitúcióval kapcsolatos törvénysértésekre. Ez további anomáliákhoz vezetett.

Magyarországon a Btk. által tiltott a gyermekprostitúció, azaz tilos a 18 éves vagy annál fiatalabb személytől ellenszolgáltatás ellenében szexet igényelni. Tilos hirdetni, hirdetési felületet működtetni, ennek ellenére a különböző online közvetítő- és hirdetőoldalakat nem üldözi a rendőrség, ellenben a prostituáltat, akit nem tilt sem a szabálysértési törvény, sem a Btk., azért mert ő prostituált napi szinten üldözi és bünteti különféle ürügyekkel a rendőrség, persze csak akkor, ha nyilvános helyen találják őket. A rendőrség az interneten hirdetett és működő prostituáltak ellen a legritkább esetben lép fel, és ez a magyar társadalmat kicsit sem zavarja.

Miért nem tartja be a törvényeket a rendőrség?

...

ITT OLVASHATÓ