Szerző: Glossza Blog
2018.08.07.
Először is: a több gyerek nem jelent automatikusan több befizetőt/eltartót. Ahhoz olyan gazdaság is kell, amely lehetővé teszi, hogy a több gyerek huszonöt év múlva termeljen is.
Ma nem azért van munkaerőhiány (arról is lehet vitatkozni, hogy valóban van-e, de most tételezzük fel, hogy így van) Magyarországon, mert 30 évvel ezelőtt kevés gyerek született. Még úgy is messze vagyunk a teljes foglalkoztatottságtól, hogy 1. anno (amikor a mai dolgozók születtek) sem született olyan borzasztóan sok gyerek és 2. ebből a kevésből is több százezren mentek külföldre, és akkor még nem beszéltünk 3. arról a százezres tömegről, akikkel annyira nem törődött az iskolarendszer, hogy képtelenek az elsődleges munkaerőpiac legegyszerűbb munkaköreinek megfelelni.
A spanyol, olasz vagy görög nyugdíjrendszer sincs kisegítve azzal, hogy a dolgozóknak nemcsak a nyugdíjrendszert kell finanszírozniuk, hanem a jól képzett, ám munkanélküli vagy csak a prekariátusig jutott, határozott idejű szerződésről határozott idejű szerződésre tengődő fiatalokat is.Hiába pörgeti fel a több gyerek egy picit a gazdaságot azzal, hogy plusz fogyasztót jelent, egy plusz gyerek fogyasztása nem teremt egy munkahelyet... Még rosszabb a helyzet a Földközi-tenger túloldalán: az ideálisnak tartott 3+ gyerekes családméret ahhoz vezetett, hogy van egy rakás részben egészen jól képzett fiatal, csak épp munkájuk nincs. Szíria könnyű préda volt a háborúnak: lakossága 30 év a triplára nőtt, a fiatal férfiak kegyelemmunkahelyeken tengődtek (beállnak valami nagybácsi boltjába), nőttek a különböző, gyakorlatilag törzsként működő csoportok közötti feszültségek és míg ezek korábban egymással vegyítve éltek a városokban, most egyre jobban szegregálódtak és különböző városrészekbe tömörültek. A változó klíma miatt egyre kevésbé jövedelmező mezőgazdaság csak tetézte a bajt - szóval tíz évvel ezelőtt tele volt az ország nulla perspektívával rendelkező (és mivel ebben a patriarchális társadalomban a szex csak házasságban képzelhető el, szexuálisan is frusztrált) fiatal férfival, akik közül jónéhány nem látott más kiutat, mint beállni valamely polgárháborús csoportba...az eredményt ismerjük: a szétzilált ország mások prédájává vált, míg a lakosság kevésbé harcias része valami menekülttáborban tengődik - Szíria kiváló példája annak, hogy az ország bizony nem feltétlenül azé, aki teleszüli.
Na de térjünk vissza kishazánkra, ahol mára sokan elfelejtették, hogy a pártjegyzőkönyvek tanulsága szerint a GYES-t nem annyira a túl kevés, hanem éppen a már akkor is túl sok gyerek miatt vezették be: a kisgyerekes anyák otthon tartásával próbálták enyhíteni a "kapun belüli" munkanélküliségen, azaz azt a jelenséget, hogy ugyan papíron mindenkinek volt munkahelye, hiszen a szocializmus vívmánya a munkanélküliség felszámolása, csak épp dolga nem volt a munkahelyén... igen, ez akkor volt, amikor a háború után pótlólag és a néhány éves Ratkó-korszak kényszereivel összefüggésben születettek kezdtek a munkaerőpiacra áramolni (akkoriban jóval kevesebben tanultak tovább, így zömmel 16-18 évesen léptek be a fiatalok a munkaerőpiacra).
Tehát ahhoz, hogy a több gyerek valóban több befizetőt jelentsen 30 év múlva, 1. olyan versenyképes gazdaság kell, amely 2. megfelelő számú vonzó és magas termelékenységű munkahelyeket kínál (azaz ne menjen külföldre a munkavállaló, munkájának legyen hozzáadott értéke, ami nem csak az ő túlélését fedi, és a gazdaság egyáltalán embert igényeljen és ne gépekkel végeztesse a munkát), valamint 3. olyan munkaerő, aki elég képzett ahhoz, hogy ezeken termelékeny munkahelyeken helyt álljon (mert ugye a közmunkás és a working poor nem befizető...).
A nyugdíjrendszer abban a formában, amelyben a második világháború után bevezették, az örök növekedésre épül. Magyarán nem azért fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, mert kevés gyerek születik, hanem azért fenntarthatatlan, mert definíció szerint fenntarthatatlan az, ami csak örök növekedés mellett működőképes - ezt hívják piramisjátéknak!
Az örök növekedéssel bajok vannak, ugyanis a természeti erőforrások csak korlátozottan növelhetők. A világ lakossága a jelenlegi számítások szerint úgy 11 milliárd körül fog tetőzni, és talán addigra etetni is fogunk tudni ennyi embert, egy ideig legalábbis, mert a mezőgazdasági földek nem zsigerelhetők ki a végtelenségig. Épp mostanság nyáron van a "World Overshoot Day"-nek nevezett szimbolikus mérce, amely arra figyelmeztet, hogy X vagy Y ország fogyasztásával számolva feléltük az egy év alatt újratermelődő természeti erőforrásokat. Persze lehet (kell) javítani a felhasználás hatékonyságán és kevesebbet pazarolni, illetve növelni az élelmiszertermelés hatékonyságát (pl. kevesebb vizet fogyasztó és föld helyett "polcon" termő fajtákkal) és ezzel kitolni a határokat, de azt a kérdést így sem árt feltennünk, hogy ez meddig reális. Azt a kérdést is fel kell tenni (és ezen is vitatkoznak a szakértők is), hogy az automatizálás-robotizálás vajon hogyan befolyásolja a gazdaság munkaerőigényét, azaz annyi új ágazat alakul-e, amennyit "elvesz" a robotizálás. Ha nem, akkor ugyanis a több gyerek egyáltalán nem jelent több termelőt-befizetőt, hanem több eltartottat, köztük olyanokat, akik képtelenek értelmes elfoglaltságot találni maguknak (és ez nem cska pénz kérdése - ld. még az "aranyifjakat").
Szóval azon lehet persze vitatkozni, hogy a 10 millió lakos a 92 ezer négyzetkilométerre sok-e, vagy kevés, de míg triviális, hogy a népesség csökkenése végső soron az emberiség végét jelenti, azt se felejtsük el, hogy a fenntartható mértéken felüli népességszám sem segíti az emberiség minőségi életben maradását. Ezért aki szerint túl kevés a 10 millió lakos, az fel kell, hogy tegye magának a kérdést, szerinte hol kellett volna, hogy tetőzzön Magyarország lakosságának a száma: 20 millióra, 85 millióra kellett volna nőnie?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.