Szerző: BIHARI TAMÁS
2018.08.04.
Nem érzi magát kényelmetlenül egy olyan érdekvédelmi szervezet egyik vezetőjeként, amely tagjainak jelentős része - Varga Mihály pénzügyminiszter tusnádfürdői kijelentései szerint - még egy „nyomorult” honlapot sem képesek üzemeltetni? Nem tudnak idegennyelveket és hatékonyságuk is fele akkora, mint a hasonló holland vállalkozásoké?
Valóban, megtudhattuk a minisztertől, hogy a magyar nem világnyelv, és arról is értesülhettünk, hogy ne reménykedjenek a magyar vállalkozók és munkavállalók abban, hogy a tolmácsgép olyan hamar belép, hogy a nyelvi nehézségeik megoldódnak. Emellett még tett néhány hasonlóan ironikus és lekezelő megjegyzést Varga Mihály. Mellette Palkovics László technológiai és innovációs miniszter is bírálta a magyar vállalkozókat. Ha a pénzügyminiszternek, és az innovációs tárca vezetőjének gondjai vannak a hazai vállalkozókkal, akkor azokat miért nem a Magyarországon, az erre szakosodott intézményes fórumokon mondták el, mint amilyen például a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma. Ehelyett a bálványosi program iránt érdeklődő helyi értelmiséggel, a Fideszhez kapcsolódó politikai közönséggel osztották meg a gondolataikat. Ezzel nincs is semmi baj, de van egy „rossz” hírem a számukra: a félmillió magyar mikro –és kisvállalkozó itthon van. Ha a minisztereknek termelékenységi, hatékonysági, informatikai és egyéb problémáik vannak, akkor azt Miskolcon, Pécsett, vagy Zalaegerszegen és a többi magyarországi településen illenék megvitatni. Még annyit sem tudtak, hogy egy kis-, vagy mikrovállalkozónak – főleg ilyen adó- és járulékterhek mellett – egy „nyomorult” honlap fenntartásának a költsége is számít.
Ha kissé szarkasztikusan is, de mégis létező gondokra hívták fel a figyelmet a miniszterek. Nem lehet, hogy a szerencsétlen megfogalmazás ellenére segíteni akartak?
Mi elsősorban nem azt várjuk el a területek felelős vezetőitől, hogy akár szarkasztikusan, akár másképpen diagnosztizáljanak, mert azt nagyjából mi is tudjuk, mi a baj a hazai vállalkozásokkal. Sokkal fontosabb lett volna, hogy a terápiáról beszéljenek, de nem emlékszem, hogy erről szó esett volna. Amit pedig különösen furcsállottam, hogy úgy minősítgették a hazai vállalkozásokat, mintha a kialakult helyzethez - mint előkelő idegeneknek - semmi közük sem lett volna. Azért ne feledjük, a mai pénzügyminiszter hosszú ideig gazdasági miniszter volt, az innovációs tárca vezetője pedig oktatási államtitkárként tevékenykedett. Ha versenyképességi, képzettségi problémákról beszélnek, akkor a saját felelősségüket is illett volna megemlíteni, hiszen az elmúlt négy évben a játékszabályok kialakításában jelentő szerepük volt. Hozzátehették volna, hogy ők mit tettek a körülmények megváltoztatásáért.
Milyen terápiára lenne szükség?
Talán a legfontosabb tényező a gazdasági jogbiztonság. Sajnos, nem ezt tapasztaltuk az elmúlt nyolc évben. Ha a kormányzat azt várja a kis- és közepes vállalkozásoktól (kkv), hogy fejlesszenek, hitelt, munkatársakat vegyenek fel, hogy korszerű gépeket vásároljanak, exportpiacokra igyekezzenek kijutni, akkor azt kellene látniuk, érezniük hogy nem játékai „mindenféle szélnek”. Ráadásul a gazdasági jogszabályok is, gyakran előtanulmányok, egyeztetések nélkül születnek. Meghatározó jelentősége lenne az élőmunkához köthető vállalkozói terhek, így a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértékének nagyobb arányú csökkentése a béremelések ütemének figyelemvételével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.