2018. augusztus 31., péntek

A KULTURÁLIS SOKSZÍNŰSÉG KORLÁTAI B- LEVELEK A SZABADSÁGRÓL ÉS A SZOLIDARITÁSRÓL VIII.

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BOKROS LAJOS
2018.08.31.


„Érdekes felfogást tükröz a hazai nacionalista gazdasági propaganda. A jelenlegi kormány konkrét tervcélként tűzte ki azt, hogy a hazai bankrendszerben a magyar tőke (beleértve az állami tulajdont) részesedése érje el az 50 százalékot. Vajon miért? Mit jelent ez? Netán azt, hogy a szakszerű és tisztességes banki magatartás a származástól függ? Jobb-e az a bankár, aki magyar, és lop, mint az, aki nem magyar, de nem lop? Hogy jön ide egyáltalán a nemzeti hovatartozás?”

Nem fogok osztatlan tekintélynek örvendő személyek szövegeire – például István király intelmeire – hivatkozni, mert üzenetük elsősorban erkölcsi alapállást tükröz. Márpedig erkölcsi felfogást, kételyeket észszerűen eloszlató módon nem lehet szigorúan tapasztalati és logikai érveléssel meggyőzően megalapozni. Erkölcsi kérdésekben ráadásul nem születik – nem születhet – kompromisszum. Így a kultúrának ebben az elemében mindig marad a sokszínűség.

Vannak azonban a kultúrának egyéb elemei, például a vallás, a tudomány, a művészet vagy, ami talán a legfontosabb: a közéleti viselkedés kultúrája, röviden a politikai kultúra. A politikai kultúra szorosan átfedi a társadalom elfogadott mindennapi viselkedési kultúráját, egyrészt abból táplálkozik, másrészt hat arra. Itt már kijelölhetők határok. Sőt maga az élet jelöli ki azokat, amennyiben fontos a társadalom összetartozását fenntartani, folyamatosan megerősíteni. Ezek a határok azonban mások és máshol helyezkednek el, mint azt az áramvonalasított gondolkodás hívei képzelik. Mint látni fogjuk, a határok egyáltalán nem a nyelvi, vallási, etnikai vagy éppen nemzeti törésvonalakkal esnek egybe.

Alsókorompa éjszakai farkasai

Szlovákiában, a nagyszombati járás területén szerényen megbújik a dombok között egy kicsi falu: Alsókorompa (Dolná Krupá). A falu lakosai az utóbbi időben különös jelenségre lettek figyelmesek: az egykori sertéstelep magas falakkal körülvett katonai táborrá alakult át, ahol korszerű harci járművek állomásoznak. Tulajdonosa az „Éjszakai Farkasok” elnevezésű orosz félkatonai szervezet, egy marcona férfiakból álló motoros banda. A Kremlhez közel álló és Putyin elnök angyalainak is becézett, kétes hírű gyülekezet 2014-ben meghatározó szerepet játszott a Krím-félsziget orosz megszállásában, majd elcsatolásában. Vezetőjük Alekszandr Zaldosztanov, az elnök barátja, akitől számos kitüntetést kapott. Putyin 2011-ben együtt motorozott a bandával. A csapat nemcsak felfogásában, hanem kinézetében, felszerelésében is nyíltan az erőszak kultuszát hirdeti. Az Éjszakai Farkasok ízig-vérig nacionalista, ha nem éppen fasiszta csoportosulás.

Magyarországon keveset hallottunk az Éjszakai Farkasokról, és ez nem csoda, mert „pártunk és kormányunk” szintén Putyin lakája; kellemetlen lenne számára ünnepelni az erőszakos fellépés túlságosan durva formáit. Támogatni nem meri, elítélni nem tudja. Legjobb taktika az elhallgatás. Amiről nem beszélünk, az nincs.

Szlovákiában azonban súlyos belpolitikai botrányt okozott az alsókorompai katonai raktár felfedezése. Azok a fényképek, amelyeket drónok készítettek a levegőből, egyértelműen bizonyítják, hogy a falak mögött fegyvereket tárolnak az orosz motorosok. Hogy mire kellenek a fegyverek, egyelőre találgatás tárgya. A farkasok azt állítják, hogy múzeumot kívánnak nyitni, de ezt senki sem hiszi el.

Most, hogy éppen megemlékeztünk Csehszlovákia 1968-as megszállásának 50. évfordulójáról, nagyon rossz benyomást kelt az alsókorompai orosz provokáció. Vajon tudott erről a szlovák kormány? Fedezték-e szlovák hatóságok a farkasok tevékenységét? Most hebeg-habog mindenki. A probléma persze általánosabb. Mennyire vannak összefonódva a visegrádi kormányok és uralkodó osztályok az orosz állammal, annak titkosszolgálataival? Mennyire használja föl a fasiszta eszmékkel rokonszenvező, lecsúszott és kiábrándult egyedek fölös energiáit az orosz állam az EU egységének megbontására, cselekvőképességének aláásására? Mennyit fizet az orosz kormány azért, hogy cseh, szlovák, de főképpen magyar befolyásos emberek szívesen tolják az orosz állam és az erőszakszervezetek szekerét? Kik a valódi haszonélvezői ennek a kirívóan hazaáruló magatartásnak? Ezek az igazi kérdések akkor, amikor a kulturális sokszínűség eltűrhető határait keressük...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.