A JÉGKORSZAKTÓL A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSIG: AMIKOR AZ ÉGHAJLAT ÍRJA A TÖRTÉNELMET

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.08.12.

Bármilyen természeti nehézségekkel is találta magát szembe az ember történelme során, az alkalmazkodás képessége révén szinte bárhol elboldogult a Földön. De azt is meg kellett tapasztalnia, hogy az éghajlat nem mindig állandó: egész társadalmak, kultúrák, civilizációk lettek a klímaváltozás áldozatai. A túlélésre játszóknak két választásuk volt. Az egyik a menekülés, azaz kedvezőbb éghajlatú területre vándorlás. A másik lehetőségnek az újítások, a technológiai változások világa bizonyult, amelyek révén az ember saját területének eltartó képességét tornázta feljebb, így biztosítva a talpon maradást. Egyes kutatók ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy ha egy civilizáció tartósan magas életszínvonalat tud fenntartani, az együtt jár a populáció növekedésével, ami idővel gyakorlatilag korlátlan méretet ölthet. Ha egy civilizáció ilyenkor szembesül egy drasztikus éghajlatváltozással, az katasztrófával, népek eltűnésével járhat. 

Jégkorszak jégkorszak hátán

A Föld az elmúlt 2 millió évben több alkalommal is lehűlt, ezeket az periódusokat jégkorszak néven ismerjük. A lehűlés nem volt teljesen tartós, így melegebb és hidegebb időszakok váltogatták egymást néhány ezer évenként. Ennek a korszaknak a nagy túlélője volt az Európában és Ázsiában is élő neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis). Testfelépítése és életmódja is a túlélés érdekében változott, kiváló alkalmazkodóképessége pedig még a szélsőséges éghajlat-ingadozások során is életben tartotta a populációt. Ebben a kritikus időszakban, valószínűleg az egyes melegebb periódusban jelent meg a neandervölgyiek vetélytársa, a Homo sapiens, azaz a mai modern ember. Egyes kutatók szerint a neandervölgyiek alkalmazkodóképessége ekkor ellenük fordult, és a vesztüket okozta.

A homo sapiens testfelépítését tekintve alulmaradt a neandervölgyi emberhez képest, mivel kevésbé volt robosztus, más téren viszont előnyben volt. Európából egyre nagyobb számban kezdtek eltűni a nagyvadak, a neandervölgyi fő táplálékai; a homo sapiens válla azonban más szerkezetű volt, így képes volt a dárdahasználatra, amivel a kisebb és gyorsabb állatokra is tudott vadászni, ez pedig jóval hatékonyabbnak bizonyult a neandervölgyiek lándzsáinál...

ITT OLVASHATÓ