Szerző: jotunder
2018.08.04.
Gondoltam, hogy én meg elmagyarázom Parragh úrnak a szaniterkereskedést. Nem, nem tudom mi az a szaniter, és most nincs kedvem megguglizni. Azt nem hiszem, hogy ez akadálya lenne a magyarázatnak, esetleg egy hosszabb tanulmány írásának, vagy a Nemzeti Szaniterkutató Intézet megalapításának. Ha Parragh elmagyarázhatja az alapkutatást, akkor én miért ne oszthatnám meg a világgal szaniterelméleti gondolataim.
Nem lehet elmagyarázni az alapkutatást. Általában azzal szoktak próbálkozni, hogy nem lehet azt most tudni, hogy mely kutatásból lesz majd mobiltelefon. Ezt szoktuk mondani, hogy a "Mari néni" is értse. "Mari néni"-t már régen Anitának hívják, jogosítványa van, kétszer volt abortusza, és süldőlány korában Piramis koncertre járt, nem skanzenben élünk. Nem azért nehéz elmagyarázni neki az alapkutatást mert ő a nép romlatlan egyede, aki csak ahhoz ért, hogy lepirítsa a hagymát, hanem azért, mert ezek a dolgok valóban végtelenül bonyolultak. Sokkal egyszerűbb dolgokat is teljesen reménytelen elmagyarázni.
Valamiért a kicsiny Izrael nem akarja beszántani az alapkutatását, a teljesen absztraktnak tűnő kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi kutatásait sem, amelyekben n tart a végtelenhez, miközben még egy Parragh is sejti, hogy az n az csak a fejünkben tud tartani a végtelenhez, ha egyáltalán. Izrael hat darab ERC-grantet kapott számítógéptudományból a múlt héten, ezeknek a kutatásoknak az eredménye pedig valószínűleg cikk lesz, papíros, még az is lehet, hogy n-ek fognak slattyogni a végtelen felé. Nagyon nehéz megmutatni azt a pontot, ahol a világhírű kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi iskolákból hirtelen a Vaskupolát irányító szoftver lesz. A kultúra a lényeg, próbálom elmagyarázni egy fidesznyiknek, falra rizibizi, a kultúráról. A kombinatorikai, elméleti számítógéptudományi kultúra az a közeg, amelyben kinevelődnek azok a fiatalok, akiknél az n már nem tart a végtelenbe, hanem inkább megnézi, hogy mi lesz az ebéd az Iráni Forradalmi Gárda központjában. Az alapkutatás leginkább ennek a közegnek a fenntartásáról szól. Nincs olyan ország, amelyik sikeres tudott lenni ezen közeg nélkül. Az alapkutatás eredményei globálisak, a közeg az továbbra is meglehetősen lokális.
Dudva lenne a dudvák közt az ananász - írta valaki, akit ma kiszerkesztenének a Magyar Időkben. Ez az ország sohasem volt Ananászország, de lehetne, jó, a legjobb piña coladát talán nem belőlünk csinálnánk, és akkor mi van. Ezek Dudvaországot akarnak csinálni Magyarországból, talán azért, mert harminc évvel ezelőtt valaki megigazította egy vidéki fiatalember nyakkendőjét.
P.S. Ma felszámolták a Heti Választ, az utolsó magyar konzervatív lapot. Szeretném kifejezni szolidaritásom a lap összes munkatársával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.