Szerző: /Piréz/ Gond-olkodó
2018.08.28.
Ezt a postot most kell megírnom, amíg még tart a döbbenet és az indulat, nem várhat holnapig.
A mai napon 8,5 órát töltöttem a 70 éves, egy stroke-on már átesett, ismét stroke-gyanús édesapámmal a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán. Mentővel szállították be, én fél óra múlva érkeztem. Ami ezek után történt:
- A mentővel történő érkezéskor kikérdezte egy nő, majd közölte vele, hogy biztosan ivott (nem)
- A mentővel érkezéstől számítva percre pontosan 5 (!!!!) óra múlva jutott be CT-re
- A CT után 2 (!!) órával megvizsgálta egy orvos, valamint vért vettek tőle
- Újabb 45 perc várakozás után megkaptuk a zárójelentést, hogy nem találtak semmit és egy receptet, szédülés ellen.
A stroke-nál ugye az a mottó, hogy minden perc számít.
Ami ebben a 8,5 órában történt körülöttünk, az nehezen visszaadható. Például a 82 éves bácsi, aki 5-6 órája feküdt az egyik padon, mire odamentek őt megkérdezni, hogy pontosan mi is a panasza és feltették egy hordágyra - feltételezem, nem unalmában feküdt ott órákig. Vagy az a piros ruhás lány, aki több zacskót telehányt és szemmel láthatóan komoly fájdalmai voltak, de több órai fekvés után a barátja támogatásával, saját felelősségre távoztak. Remélem, jobban van. Vagy az inzulinos, szintén idős bácsi, akinek nem számoltam, hányszor kellett beadnia az inzulint a feleségének, amíg mi ott voltunk, ők még előttünk érkeztek. Eszembe jut a szintén nagyon idős néni, ő is legalább 6-7 órája várakozott már, amikor az egyik ott dolgozó, fiatal nőt félénken megkérdezte, hogy merre van a mosdó, mire az mindannyiunk előtt ráordított, hogy "Itt, a szeme előtt, de ugye nem cigizni akar bent?". Valahányszor, valamelyikünk kétségbeesetten érdeklődni próbált, hogy mégis, mikor számíthatunk ellátásra, kioktattak, hogy a sürgős eseteket veszik előre és nyugodjunk meg, 6-7 órás várakozás még nem is számít soknak. EGY SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYON...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.