1944. AUGUSZTUS 2. - AZ AUSCHWITZI CIGÁNYLÁGER FELSZÁMOLÁSA, AHOGY A MAGYAR ZSIDÓ RABOK LÁTTÁK

ÉLET ÉS IRODALOM BLOG
Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2018.08.03.

...Az auschwitz-birkenaui cigányláger felszámolásáról 12 magyar zsidó túlélő tett említést. F. S. ungvári kamasz fiú (17 éves volt 1944-ben) így emlékezett: „A mellettünk levő barakkban német cigányok voltak. Egy éjjel borzasztó jajveszékelést hallottunk. Másnap megtudtuk, hogy az egész tábort, kb. 10.000 cigányt elgázosítottak. Ekkor lett azután a számunkra valamivel több hely.”(DEGOB 74.) Azt természetesnek tekinthetjük, hogy az áldozatok számát egy nagyságrenddel eltévesztette, túlbecsülte az adatközlő. Gondoljuk meg: ha egy nem szakértő egy tüntetés résztvevőinek számát próbálja napjainkban felmérni, attól függően, hogy szimpatizál-e a tüntetőkkel, vagy nem, becsülheti létszámukat néhány ezertől sok százezerre is, sőt... A zsidó visszaemlékezők közül többen is megemlítik azt is, hogy amikor elkezdték a cigánytábor felszámolását, a németek ellenállásba ütköztek. „Amikor a cigánybarakkot fel akarták oszlatni és a bennlakókat elégetni, a cigányok ellenszegültek. Erre riadót fújtak a táborban, mintha ellenség volna közelben és fegyverrel kényszerítették őket a halál-marsra.” (DEGOB 109.) P. K. beregszászi kereskedőnő (sz. 1900.) még azt is megemlítette, hogy: „Egy éjjel nagy lövöldözés volt 12 óra tájban, nagyon sötét volt és nagyon kiabáltak, és sikoltoztak, és nem volt szabad senkinek sem kimenni, s nem tudtuk, hogy mit csinálnak. Reggel megtudtuk, hogy a cigányokat vitték a gázba, azok tudták, hogy miről van szó és ellen akartak állni, ezért lövöldöztek közéjük, és így kényszerítették a krematóriumba.” (DEGOB 278.) A. S. érsekújvári varrónőnek (sz. 1915) is egyik legszörnyűbb emléke maradt a cigányláger felszámolása: „Arra ébredtem, hogy rengeteg autó érkezik, és a vadászkutyák nagyon ugatnak. Nagy kiabálás volt: »Hilfe!«, »Mutter!«, és zokogás. Rémes volt ezt hallani, és nem is mozdulhattunk a barakkból, csak lestünk ki és láttuk, hogy az ég vörös a lángtól. Másnap megtudtuk, hogy 10000 cigányt égettek el. A betegeket meztelenül feltették egy autóra, és melléjük a hullákat, vitték őket a gázba.”(DEGOB 1695.) A. T. budapesti magántisztviselőnő (sz. 1912) szívszorító leírása az első, amelyből kiderül, hogy volt szelektálás a cigányláger felszámolása előtt. A munkaképeseket kiválogatták, és az öregeket, betegeket, kisgyerekeket ölték meg. Ráadásul nem egy, hanem legalább két éjszakán keresztül öldököltek a magyar deportált zsidók közelében az SS-ek: „Két rettenetes éjjel kísért még mindig és kísérteni fog életem végéig. A cigányláger és a cseh Familienlager kiürítése. Először a cigánylágerrel végeztek. A fiatalokat munkára, az öregeket és gyermekeket kivétel nélkül gázba vitték. Egy éjjel történt. Már napokkal előbb rebesgettek róla, aztán be is következett. Szívszorongva figyeltük a nehéz teherautók zúgását, jöttek-mentek, nagyon sűrűn fordultak a láger és a gázkamra között. Egymásra dobott testeket vittek a gáz felé. Szívbe markolók voltak a sikolyok, a segélykiáltások... A cigányláger jobbra tőlünk a második láger volt, az éj csöndjében áthatoltak hozzánk a hangok.”Lehetséges, hogy cseh családi tábor és a cigányláger felszámolása nem is két, hanem több napig, egyes raboknak úgy tűnt, hogy nagyon sok éjjelen át tartott. L. F. székesfehérvári varrónő (sz. 1922) emlékeiben úgy élt, hogy: „Éjszakánként mindig rettenetes sírásokra, sikoltozásokra ébredtünk fel, amint később megtudtuk, a cigányokat vitték akkor a gázba. A krematóriumban éjjel-nappal égettek. A halottakat és betegeket együtt vitték anyaszült meztelenül, sokszor a legzuhogóbb esőben is, teherautókkal a krematóriumba.” (DEGOB 2788.) Igen valószínű, hogy egyes túlélők arra emlékeztek, hogy a cigányláger lakóinak legyilkolása előtt és után 1944 augusztusában-szeptemberében éjszakánként újabb és újabb zsidó transzportokat hajtottak-vittek a gázkamrák-krematóriumok felé. B. M. budapesti háztartásbeli nő (sz. 1923) viszonylag jól informált volt, tudta, hogy: „Hat héten keresztül átéltük egész Magyarország vidéki zsidóságának nagy része elpusztulását, továbbá a cseh családi láger elpusztulását, valamint a cigánylágerét is. Különösen az éjszakák voltak borzalmasak, jajveszékelést, sikoltozást hallottunk, a szerencsétlenek verekedtek az S.S.-ekkel, lövöldözések voltak. A lodzi gettó elpusztítását is átéltük, Theresienstadt is akkor került a krematóriumba.” (DEGOB 3083.) A łódźi gettót 1944. augusztus 8-án kezdték felszámolni, és a következő három hét folyamán 60 000 zsidót és ismeretlen számú cigányt deportáltak Auschwitz-Birkenauba, ahol döntő többségüket elgázosították és holttestüket elégették. A theresien­stadti gettóból viszont csak szeptember 28‑án kezdtek nagyobb arányban Auschwitzba és más lágerekbe zsidókat deportálni. Egy hónap alatt a kb. 60 000 zsidó közül 24 000-ret deportáltak, de ezt a „prominens” gettót nem számolták fel teljesen, jó 30 000-ren élték itt meg a felszabadulást.

*

Auschwitzban volt egy csoport magyar zsidó nő, akik már azt fontolgatták, hogy sztrájkba lépnek, nem dolgoznak tovább, hiszen látták, hogy néha nemcsak az öregeket, betegeket, gyerekeket viszik a gázkamrákba, hanem egészséges fiatalokat is. „Egyszer azt mondta az előmunkásunk: »Minek dolgozzunk, hiszen mindannyiunknak egy végünk lesz, nemcsak azokat viszik a krematóriumba, akik újonnan jönnek le gyengék és öregek, hanem Háftlingeket is« – Igaza volt, feltevésében, hiszen sokszor kaptunk kézhez a krematóriumból rabruhákat, melyeknek a zsebében volt még az útravalónak kapott adag kenyér margarinnal. Így áltatták a szerencsétleneket, hogy munkára osztják be őket, hogy ne tudják, hogy hova viszik őket. – Mindezt megmondtuk akkor a németeknek, hogy nem látjuk értelmét, hogy dolgozzunk, ha ránk is ez a sors vár, erre ők azt mondták, hogy mi nyugodtak lehetünk, mert »csak« a német cigányokat égetik el, mert azok ellenálltak nekik. Ezekkel a szerencsétlenekkel szörnyen bántak el szintén. Vad kutyákat uszítottak rájuk, ezek letépték róluk a húsukkal együtt a ruhájukat is.” ...

ITT OLVASHATÓ