ZAKLATOTTAK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2018.07.27.

...Az elmúlt közel harminc évben az Alkotmánybíróság (Ab) arra tanított minket, hogy azoknak, akik közhivatalt vállalnak vagy közpénzekről rendelkeznek, a hivatali órákon kívül is számolniuk kell az újságírók olykor kényelmetlen közeledésével, azzal, hogy a polgárok – közterületen lényegében bárhol – szembesíthetik őket tetteikre vagy mulasztásaikra vonatkozó, kendőzetlen stílusban előadott véleményükkel. A politikusok „zaklatással” szembeni jogi védelmét ehhez képest nem az általános szabályoknál szigorúbban, hanem ellenkezőleg, megszorítóan kell értelmezni. Ez következik az Ab 1994‑ben kihirdetett, máig irányadó ítéletéből, amely kimondta: „(...) a közhatalmat gyakorlók, állami tisztviselők és más, a politikai közéletben résztvevő személyek, közszereplő politikusok alkotmányosan védendő magánszférája másokénál szűkebb, személyiségi jogai erre nézve erőteljesebb korlátozást is elbírnak”. [Lásd a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatot.] Ezen a szemponton az Alaptörvény hetedik módosítása sem változtatott, és a parlamenti többség mindaddig nem lesz képes új irány kijelölésére, amíg az alkotmánybírák elkötelezettek maradnak a Sólyom László vezetésével kimunkált, morálisan megalapozott alkotmány eszméjéhez.

Mindazonáltal az elkövetkező hónapok, évek tartogatnak meglepetéseket. Kiderül majd, lehet-e büntetőjogi következménye annak, ha az újságírók vadászaton vagy nyilvános sporteseményen zavaró rendszerességgel faggatnak minisztereket, államtitkárokat a közpénzek és magánszenvedélyük közötti kapcsolatról. Választ kapunk arra is, hogy a „rossz helyen, rossz időben” föltett kérdéseknek a pökhendi visszautasításon kívül lehetnek-e években mérhető konzekvenciái. Tisztázódik, hogy van-e öncenzúrára késztető hatása a Btk. új rendelkezésének, és a gyülekezési jog korlátozásával egyidejűleg bevezetett büntetőjogi fenyegetés bátorítóan hat-e a „sértettek” gyarapodására. Miközben ezt a cikket írom, nem tudni még, hogy a köztársasági elnök az Ab közbenjárását kéri, vagy a törvényt – a Fidesz–KDNP számára fontos ügyekben követett gyakorlatának megfelelően – rutinosan aláírja. Eközben a választók (megannyi Rosencrantz és Guildenstern Stoppard darabjából), „fej vagy írást” játszanak, és szótlanul nézik, ahogy a megpörgetett érme kínos következetességgel ezredszer is a kétharmados „fej” felé mutat. Van, aki ettől apátiába esik, engem inkább bizakodással tölt el: várható ugyanis, hogy a nagy számok törvénye végül az Orbán-kormányt hozza ki vesztesnek.

ITT OLVASHATÓ