VÉRTANÚK TÉRFOGLALÁSA

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.07.20.

...Móra Ferenc írta, hogy az is tolvaj, aki más bizalmát meglopja, de, mint már mondtuk, az is, aki a múltunkat hazudja el. Szobrainkat, kedves helyeink hangulatát, amiben felnőttünk. Az emberek emlékét, akiket ismertünk és tiszteltünk, hogy aztán eltemessük és magunkban őrizzük őket tovább. Tessék most idegondolni Lenin és Sztálin retusált fotóit, azt, ahogy szép sorban eltűnnek mellőlük a régi harcostársak, mert már nem illettek a képbe. A szolgák szolgálnak, a rendszer eszkábálja saját múltját. Ebben a múltban azonban benne rejlik az elkerülhetetlen jövő is. A lopással, hazugsággal, elhallgatással és csalással felépített hamis és érdemtelen múlt pusztulása. Egyszer még szégyellni fogjuk, hogy hagytuk megtörténni azt, aminek ma tanúi vagyunk, és hogy ma senkinek eszébe sem jut odaláncolni magát ahhoz a hídhoz, megóvni azt a szobrot ott, ahova szánták, ahol jó helye volt, ahol szerettük, ahol megszoktuk, ahol a múltunkká, a jelenünkké vált.

A vértanúk terére, gondolom, pályázatot írnak majd ki. Új szobor kell oda, új idők új szeleinek megfelelő, a korszellem hőseivel. Lehetne, mondjuk, a „Dózsa László (1942-) kimászik a tömegsírból Pruck Pál sapkájában” című alkotás. Vagy a „Wittner Mária forradalmár, kis sámliján ülve, bablevesét kanalazgatja”. Nyerő lehet „A pesti srácok utat törnek maguknak Stefka István vezetésével a Belügyminisztériumhoz, ahol Stefka kitüntetést vesz át Horváth István belügyminisztertől” című kompozíció is. Mindegy, mi, csak 1956 igazi szelleme tűnjön el a Parlament közeléből. Időszerű is ez már nagyon, hiszen éppen június 16-án volt 60 éve, hogy Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst kivégezték a Kozma utcai Fegyház és Börtön Kisfogházának udvarán.

ITT OLVASHATÓ