Szerző: UNGVÁRY RUDOLF
2018.07.27.
Az egyik, hogy jelent-e valamit a nyugati világ közös értékrendje, vagy sem? Orbántól kezdve Ungár Péterig azt hallani, hogy az „ábránd-Nyugat már nem létezik”. Ez azt jelzi, hogy az említettek számára közömbösek ezek az értékek. A hatalmuk fenntartása, vagy a hatalomra kerülésük ennél fontosabb. Kétségtelen, hogy a közös értékrend létezésének semmibevételével gátlástalanabbul állíthatók igazság nélküli tények. Különösen könnyű mondani, hogy eleve nem a Jó és a Rossz küzd egymással, hanem „a szürke ötven árnyalata”, és „senki se hisz a szabadkereskedelemben” meg hasonló szabadságokban – az Ungár szerinti „21. századi pártok” nyilván nem. Ez utóbbi pártminősítés az egyik legnagyobb átejtés, igazi „fake news”…
Valójában azonban minden politikát értékek és érdekek egyszerre vezérelnek, és ezek állandó ellentmondásba keveredhetnek egymással. Csak az önkényuralom nem ismer ellentmondást, mert számára érték és érdek teljesen egybeesik. Demokráciában a fékek és ellensúlyok mechanizmusa rövidebb-hosszabb távon ezeket az ellentmondásokat feloldja. Az „ábránd Nyugat” ma is létezik, noha kétségtelenül fennállásának a fasizmus és a bolsevizmus kísértései óta a legnagyobb kihívását éli meg.
Egy dolog, hogy a Nyugatot, az euroatlanti demokráciákat tekintjük politikai mintának, és egy másik, hogy a magyarországi lakosság jelentős részének ez nagyon keveset mond: nem ismeri fel, hogy a vágyott nyugati jólét (és az egyébként szintén vágyott személyes cselekvési szabadság) és a nyugati demokrácia értékrendje szorosan összefüggenek. Erre a lakosságra hivatkozva kétségbe vonni a felvilágosodás jól-rosszul betartott elvein alapuló euroatlanti demokráciákat a szellemi nihil maga. Meg a „későn születettek arroganciája”.
A másik a Nyugathoz való felzárkózás kérdése. Attól, hogy ez Magyarországnak nem sikerült az 1989-es felszabadulása után, ez az igény nem „kiüresedett”, ahogy ezt Naszádos Zsófia állítja. A „kiüresedés” ugyanis azt jelenti, hogy nem a magyar politikai kultúrától függött a sikertelensége, hanem attól, hogy „a nyugati államok sikerrel küzdöttek saját értékeik érvényesítéséért”. Holott nem az értékeiket, hanem az érdekeiket igyekeztek érvényesíteni, ami a gazdasági rendszerek természete. Ezeknek az államoknak a politikai rendszere azonban elválaszthatatlan az euroatlanti demokrácia politikai értékeitől: többek között a vállalkozás államtól nem korlátozott – vagy csak kiváltságosoknak járó – szabadsága, a teljesítményelv és sorolhatnánk. A kétségtelenül létező nemzeti gazdasági érdekek pedig éppen a demokráciákban, így az EU-n belül is állandó kompromisszumok tárgyai. De semmiképpen sem okai a magyar felzárkózás sikertelenségének. Önmagának ellentmondva maga Naszádos állapítja meg helyesen, hogy maguk a demokratikus értékek „döntő mértékben járultak hozzá a jólét soha korábban nem tapasztalt mértékű növekedéséhez, a háborúk elkerüléséhez és a nemzetek közötti bizalom megteremtéséhez”.
A magyar lakosság jelentős része állami bábáskodáshoz szokott, és ezért nem irritálja az olyan politika, mely a Nyugat értékeit nem létezőnek tekinti, de ez magyar probléma, nem a Nyugaté, és az okai igazi magyarországi okok. Az biztos, hogy ennek a mindent az államtól váró többségi magatartásnak a kiszolgálása a magyarországi politikai életben a demokrácia teljes kiüresítése.
A harmadik kérdés az európai integráció:...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.