Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2018.06.29.
Szaporodnak a kormányfő hatókörébe vont bankok Magyarországon. Elvesztett autonómiájuk növeli a magyar bankrendszer működési kockázatát, aminek terhe a tulajdonosok mellett (gyakran helyette) a társadalom szélesebb köreire: a betétesekre és hitelezőkre, esetenként az adófizetőkre hárul. Még inkább megnőhet ez a kockázat, ha a politika szolgálatába állított bankokat egy szervezetbe vonják össze, amelyet baj esetén a „túl nagy ahhoz, hogy elbukjon” elv alapján kell megmentenie az államnak.
A jelek szerint folynak az előkészületek arra, hogy a szétaprózott tulajdonosi köre és tőzsdei jelenléte miatt nehezen befolyásolható OTP mellé egy jobban kézben tartható nagybankot kreáljon a kormány. Ám sajnálatos módon nem azért, hogy kiegyensúlyozottabbá váljanak az erőviszonyok a hazai bankpiacon, ami erősíthetné a versenyt az ügyfelekért, javíthatná a banki szolgáltatások minőségét és árát. Ha ez volna a célja, akkor nem sújtotta volna tetemes különadókkal a kormány a hitelválság miatt amúgy is meggyengült, méretesebb bankokat, és nem terelte őket volna maga is a „zombi” (© Felcsuti Péter) állapot irányába.
A kirajzolódó cél ezzel szemben meglehetősen szűkkeblű: olyan versenytársat létrehozni, amely egyfelől meggyengíti az üzleti világ már ma is meglehetősen kisszámú, viszonylagos autonómiát élvező magyar prominensei egyikének a hatalmát, másfelől, ezzel párhuzamosan, megnöveli a kormányfőtől erősen függő szereplők befolyását a gazdaságba. A Csányi Sándor irányította OTP-csoport ugyanis amellett, hogy szép jövedelmet biztosít tulajdonosainak és felső menedzsmentjének, olyan gazdasági erőt is megtestesít, amely alkalomadtán politikai hatalomra váltható....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.