TÍZ DOLOG, AMIT MEGVÁLTOZTATNÉK JAPÁNBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Tshabee
2018.07.31.

A távol-keleti országról olyan kép él általában az emberekben, hogy egy rendkívül modern (legalábbis a nagyvárosokban mindenképp) hely, ahol orrvérzésig, sőt néha azon is túl dolgoznak az emberek. Nos, Tshabee posztja ehhez képest szolgál majd egy pár nem is kis meglepetéssel, különösen ami az első pontot érinti. Következzék tehát még részben a „Tíz dolog”-sorozat (eddigi posztok itt) keretében egy írás arról, mit változtatna meg Japánban egy ott élő magyar. (Pihenésképp pedig jöjjön pár kép is közben Japánból, természetesen a szerzőtől.)

„A korábbi írásaimban itt a Határátkelőn olyan témákat fejtegettem, mint hogy mit nem szeretek Magyarországban, meg mit igen Japánban, ahol most már lassan két éve élek. Ezen posztok óta már jó sok idő telt el, úgyhogy most eljött az ideje, hogy Japánról is összeszedjek pár nem tetsző dolgot (random sorrendben), hogy egy fokkal teljesebb legyen a kép...

#1 Haza kell vinni a szemetet

Az egyik első dolog, ami feltűnt itt, hogy az utcákon sehol sincs kuka, ahová az ember kidobhatná a szemetét. Itt ugyanis teljesen természetes dolog, hogy az ember hazaviszi a szemetét, és csak ott dobja ki.

Kifújtad az orrod a zsebkendődbe? Viheted haza. Vettél egy fánkot, és kaptál hozzá szalvétát / zacskót? Viheted haza. Elmentél piknikezni, és rajtad maradt egy csomó csomagolás meg kajamaradék? Viheted haza az egész cuccot.

Persze a nagyobb vonatállomásokon vannak elrejtve szemetesek, ahol meg lehet szabadulni a fölöslegtől, de ez akkor is zavar.

#2 A verseny hiánya

Itt Japánban egész jól elkülönülnek azok a szektorok, ahol komoly verseny van, így muszáj jó minőségű szolgáltatást nyújtani, meg azok, ahol semmi verseny nincs, így nulla minőséggel is hatalmas pénzeket lehet leakasztani. Az előbbire jó példa a vonathálózat, a shinkansen, vagy az éjjel-nappali bolthálózatok.

Utóbbira pedig a japán weboldalak 90%-a, amik simán eléldegélnek olyan technológiával, meg dizájnnal, ami már a '80-as években is tök gáz volt. Ami a legdurvább, hogy az itteni emberek nem is értik, hogy miért használok mindig külföldi oldalakat, ahol nem kell órákat töltenem fölösleges adatok megadásával, csak két kattintással elintézem, amit akarok.

A másik hasonló rettenet a bankrendszer, ami nem is értem, hogy hogy lehet még életben. Kezdve azzal, hogy az internetbankos szolgáltatások kb. a nullával egyenlőek, például ha automatikusan szeretném elutalni a lakbért minden hónapban, akkor mindenképpen meg kell látogatnom a bankfiókot.

Arról nem is beszélve, hogy ha szeretnék részvényeket vásárolni az itteni értékpapírszámlámra, azt telefonon (!) lehet csak intézni. És csak japán részvényekkel kereskednek, úgyhogy ha külföldi cégekbe fektetnél, akkor meg vagy lőve az itteni nagybankokkal.

#3 A tömeg

Na persze ha az ember a világ egyik legnagyobb metropoliszába költözik, akkor azért illik számítani erre. De hogy őszinte legyek, Shinjuku minden képzeletemet felülmúlta. Habár igazából bárhová megyek a belvárosban, mindenütt rengetegen vannak. Ezenkívül a népszerűbb helyeken, mint pl. Disneyland, vagy a reggeli vonatok, soha egy gombostűt nem lehet leejteni, annyian vannak.

És az emberek nagy többsége ráadásul állandóan rohan. Ezt főleg az állomásokon lehet megfigyelni. Ugyanis elég sokan vannak, akik az átszálláshoz kettesével szedik a lépcsőt, úgy sprintelnek lefelé a tömegben. Két-három másodperc nyereségért egy szép kis nyaktörést kockáztatva naponta többször. Kevés ostobább embert láttam az ilyeneknél...

ITT OLVASHATÓ