Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.07.30.
„Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cseleksznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Ehhöz a mércéhez mérve mindannyian bűnösök vagyunk, természetesen. De csak az nevezze magát keresztyénnek – a keresztyénség hit, nem kultúra, nem tradíció, nem „értékvilág”: abszolútumokkal dolgozik, ezért áll a legmagasabban – , aki nem csak az atyjafiait, nem csak a mi atyánkfiait szereti, hanem másokat is. A nap valamennyiünkre süt, az eső mindnyájunkra esik.
A hit pedig hitetlenség: közvetlenül csak álló és mozgó fizikai tárgyakat appercipiálunk meg a saját belső szükségleteinket és késztetéseinket meg önmagunkat mint gondolkodó lényeket, amire a hit azt mondja, hogy nem ez a végső valóság, hanem valami láthatatlan. Tehát szó szerint nem hiszünk a szemünknek. Nem hiszünk vakon a látó szemünknek. (A filozófia és a tudomány is ezen alapul.)
A keresztyénség nem jólét, nem politika, nem haza, nem család. A keresztyénség – mint apokaliptikus vallás – nem családra, legitim szexre és népszaporulatra tekint, hanem szüzességre és önmegtartóztatásra, a lélek, és nem a test vallása (el kell ezt még mondani?), bár semmit nem vet meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.