Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.07.21.
A foci világbajnokság győztes francia válogatottja ürügyén ismét elöntötte a nyilvánosság tereit a legalpáribb rasszista uszítás. Amiatt, hogy a francia csapat jónéhány tagja feketebőrű! Sőt, néhányuk felmenői meg – arcvonásaik alapján – vélhetőleg a Földközi tenger másik partjáról, a valahai francia gyarmatokról érkezett észak-afrikai, közel-keleti. Hiába mondják a csapat vezetői, hogy a keret 23 tagjából huszonegyen francia születésű állampolgárok. Hiába ad a köztársasági elnök Becsületrendet a labdarúgás pillanatnyi császárainak, elismerve ezzel, hogy származásuktól, netán vallásuktól függetlenül a Gloire fényesítéséhez járultak hozzá teljesítményükkel – az uszítók nem nyugszanak. Nyilván Franciaországban is léteznek a rasszista hangok, de talán a megszerzett trófea fölötti öröm mellett ezek halkabbak. Nem tudom, sajnos franciául sem tudok.
De mint magyarnak, nekem jobban fáj honfitársaim hangos kisebbségének durva, ostoba zajongása. Szomorúan látom, hogy beérett a „jobboldal” mérgező vetése. Az idézőjel azért indokolt, mert magukra valamit is adó jobboldali, konzervatív, sőt, nemzeti, keresztény emberek sose dőlnének be annak a durva manipulációnak, ami a hazámban egyre fokozódó erővel zajlik.
Mellékszál: a gyűlölet, az elvakult hit, az ostobaság egyébként sem ismer „oldalakat”. A háború utáni években tucatnyi magyar állampolgár esett áldozatul az akkori baloldal szította pogromoknak – közöttük a holokauszt poklából hazatérő zsidó is – a feketézők, árdrágítók, egyéb „népellenes” egyedek ellen indított hajsza következtében.
Vajon mitől ennyire sikeres immár egyre több helyen, ez a valamennyiünkre szörnyű veszélyeket hordozó embertelen, durva uszítás?
Nyilván több oka is van – például a jobb és baloldali ellenerő tétovasága, bizonytalansága is közrejátszik – de én most csak egy nagyonis kézzelfogható dologról, a köznyilvánosság csatornáiból ömlő manipulációról ejtek szót. Közbevetőleg: minden sajtótermék manipulál, vagyis befolyásol. De nem mindegy, hogy milyen irányban, milyen arányban: a meglévő veszélyeket eltúlzó, vagy éppen elhallgató módon? A változásokra való felkészítésben jeleskedik, vagy a mindannyiunkban meglévő félelmekre, irigységre apellál? Csitítani igyekszik a felkorbácsolt indulatokat, vagy éppen az egymásnak feszülés folyamatos ajzásában érdekelt? Lehet, hogy meglepő – de még hazudni sem kell ehhez.
Mondok példát:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.