SZÁMVETÉS - A SZÁMOK ELVETÉSE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2018.07.13.

Már megint egy korai költségvetés, a 2019-re szóló. 2015-ben kaptak rá Orbánék arra, hogy a következő évi költségvetést nem ősszel mutatják be a parlamentnek, hanem tavasszal. A váltást azzal indokolták, hogy így a gazdaság szereplői jó időben informálódni tudnak a kormány gazdaságpolitikájáról, és jobban fel tudnak készülni a változásokra. Ez az egyébként az unió által is szorgalmazott elvárás a magyar gyakorlatban rendre gellert kapott. Mivel a már elfogadott költségvetést követően a kormány ötletelései nyomán minden évben olyan döntések születtek – és ennek a rendeleti kormányzás is alájátszott –, amelyek jelentősen felülírták az elfogadottakat. Az extra beavatkozásokat az is lehetővé tette, hogy az előirányzatokat nem a reálisan várható adatokra, hanem az előző évi tervszámokra építették. Ennek következtében a 2019. évi költségvetés a 2018‑as, a 2018. évi a 2017-es, a 2017. évi a 2016-os, a 2016. évi pedig a 2015-ös előirányzatai­ra hagyatkozott. Miközben ez a görgetett tervezés folyt, a tervezett és a tényleges folyamatok minden évben eltértek egymástól. Kedvezményezte a bevételeket, ha a vártnál jobban alakult a gazdaság növekedése, s 2015-től jobbára ez volt a jellemző. Ennek köszönhetően keletkeztek azok a több százmilliárd forintos többletek, amelyeket a kormány tetszése szerint – a parlament felhatalmazása nélkül is – eloszthatott. Példáját láttuk ennek 2016 és 2017 végén is, amikor az egyes célcsoportok eredeti költségvetési keretüknél jóval több forráshoz tudtak hozzájutni.

A negyedik éve tervszámokra épülő költségvetés a valóság által felülírt buborékot görget, amit a kormánydöntések időnként kiszúrnak. Azt is mondhatjuk, hogy a körülmények szerencsés együttállásának köszönhetően a magyar költségvetési politikában évek óta halmozódó többletek gördülnek tovább, s lesznek a politikailag irányított fiskális politika játékterévé. Következésképpen a korai költségvetéskészítés körülményeink közt nem javította a gazdasági folyamatok kiszámíthatóságát, hanem még inkább átláthatatlanná és követhetetlenné tette azokat. Hozama, az újraosztható források többlete csak a NER politikáját erősítette. Nem véletlen, hogy a költségvetések átláthatóságát vizsgáló nemzetközi kutatás nemrég az utolsó előtti helyre sorolta – a harmadik országok körébe kerülve – a magyar gyakorlatot. A transzparencián a költségvetés parlamenti vitája – idővel ez is súlyát veszítette – sem tud javítani...

ITT OLVASHATÓ