REFORMPÓTLÉK 180 PONTBAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BIHARI TAMÁS
2018.07.27.

...Összességében a 180 pontos jegybanki javaslat inkább a tényleges cselekvés mímelése, semmint érdemi javaslatokból álló felzárkózási program. A jegybank helyzetértékeléséből kiderül, hogy látja a bajt, de azt nem szakmailag megalapozott, koherens programmal, hanem a reformok látszatát keltő, valójában a reformokat helyettesítő reformplacebóval próbálja orvosolni. Pontosabban, csak a teljesítményprobléma tényét látja, de az előidéző okokat nem jól azonosítja, ebben az értelemben az állapotfelmérés sem helyes, ezért a javaslatoktól érdemi változás nem várható. A felzárkózás fő akadálya nem ott van, ahol azt az MNB gondolja. 

Ma az állam által közvetített erőforrások nem oda kerülnek, ahol legjobban hasznosulnak, a piactorzító állami beavatkozások pedig lerontják a versenyszektor működési hatékonyságát. Ebben a viszonylag egyszerű mondatban fogalmazható meg a felzárkózás megtorpanásának és a romló versenyképességnek a fő oka. A társadalmi jólét szempontjából nem mindig és nem mindenhol a legjobb piaci megtérülés jelenti az erőforrások legjobb hasznosulását. A piac működésébe történő állami beavatkozás – nem kívánatos befektetőket büntető államosítás, átláthatatlan privatizálás, iparági különadók stb., stb. – ma nagyon gyakran nem magasabb rendű szociális célokat, igazságossági megfontolásokat, hanem a politikai-hatalmi körhöz kötődő csoportok magánérdekeit szolgálja. Az ily módon elosztott erőforrásokból a társadalom egésze számára a lehetségesnél kisebb jólét, az allokáció kedvezményezettjei számára viszont piaci teljesítmény nélküli gazdagodás következik. A gazdaság magasabb teljesítménye (reformja) ma nagyrészt az állam működésének megreformálását igényli. A felzárkózás azon múlik, milyen eredményességgel, milyen időtávon sikerül a magyar államot a magánérdekek kiszolgálójából a közérdek kiszolgálójává visszaalakítani. Nem az állam szerepének visszaszorítására, hanem az állam alaposabb társadalmi elszámoltatására, szigorúbb ellenőrzésére van szükség. A legsürgetőbbek az átláthatóságot, a kontrollmechanizmusok erősítését szolgáló intézkedések, a független intézmények rövid távú politikai érdekektől mentes működésének szavatolása, a jogrend mindenkire egyformán kiterjedő érvényesülését garantáló javaslatok lennének. Ezt nevezhetjük a demokratikus működési mód helyreállításának is. Ezek szabhatnak gátat a személyes, rokoni, politikai kapcsolatokon alapuló, teljesítmény nélküli osztogatásnak, a köz erőforrásainak magánkezekbe történő átcsatornázásának. Minden írott szabály annyit ér, amennyi abból ténylegesen megvalósul. A döntő kérdés ezért az, hogy akarja-e és képes-e a társadalom a köz érdekének megfelelő államműködés kikényszerítésére.
*
Az írás végén álljon a legfájóbb pont: a Magyar Nemzeti Bank 180 változtatási javaslatából egy sem vonatkozik önmagára a jegybankra. Pedig az idegen nyelvű filmek feliratozásával legalább egyenértékű fontosságúak volnának azok a javaslatok, amelyek növelnék a jegybanki transzparenciát, gyengítenék a rövid távú politikai érdekek befolyását a monetáris politikára, erősítenék a jegybanki alapkamat irányadó jellegét, javítanák a monetáris politika hatékonyságát, biztosítanák a jegybanki nyereség felhasználására vonatkozó gyakorlat törvényi megfelelőségét, következetesen érvényesítenék a monetáris finanszírozás tilalmát a jegybanki döntéshozatalban.

ITT OLVASHATÓ