168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.07.25.
Ki akarom venni a részem az ország alakításából – mondja a 168 Órának Molnár Áron színész. Bár nem hagyta el a színészi pályát – amelyen egyébként szép sikereket ért el –, az életét ma már a noÁr-projekt határozza meg. A noÁr művésznéven előadott közéleti témájú rapdalai, amelyeknek ő maga írja a szövegét, több százezres nézettséget érnek el a YouTube-on. Leginkább aktuális társadalmi kérdések izgatják: a migráció, az oktatásügy, a gyűlöletkeltés elleni magatartás. Eredetileg nem akart politizálni, de mára megértette, amit csinál, az vastagon politika. A pártok nem érdeklik, csak a civil-művészi összefogásban hisz. Nem tudja, hova vezet az útja, de azt igen, hogy nem akar kiszállni a projektből. Valójában nem is tudna, hisz most már felelősséggel tartozik érte.
– Szokott félni? Azért kérdezem, mert a legutóbbi noÁr-klipben arról győzködi az embereket, hogy legyenek bátrak, ne féljenek kimondani mindazt, amit legbelül éreznek-gondolnak.
– Igen, szoktam, de utálok félni. Azt látom, hogy egy ideje a félelem határozza meg a környezetemben élők mindennapjait. Igyekszem megérteni, mitől félünk mindannyian, és próbálok küzdeni azért, hogy ne féljek semmitől.
– Ez elhatározás kérdése?
– Igen. Amikor mész az utcán, ülsz a villamoson, pontosan érzed, tudod, hogy mikor van az a szituáció, amit nem hagyhatsz szó nélkül. Amikor nem szabad elfordulnod, nem szabad belemélyedned a telefonodba, hanem fel kell állnod, közbelépned, vállalnod a konfliktust.
– Ez nem így megy.
– De így kellene mennie. Nagyon fontos, hogy konfliktushelyzetekben képes legyen mozdulni a lélek és a test. A szüleim nyitott embernek neveltek, arra tanítottak, hogy minden körülmények között vállaljam a véleményemet. Ezt teszem általános iskolás korom óta. Képtelen vagyok elviselni, ezért nem is tudom szó nélkül hagyni az igazságtalanságot, a megaláztatást, bármiféle abúzust.
– Lehet, hogy önnek ez könnyen megy...
– Dehogy megy könnyen. Én tényleg megpróbálok beleállni minden konfliktusba, de előtte nekem is kell vennem egy nagy levegőt, amikor megszólalok, megremeg a hangom, minden alkalommal túl kell tennem magam azon a félelmen, hogy akár fizikai atrocitás is érhet.
– És érte már?
– Persze, nem is egyszer. Volt, hogy lefejeltek. De sokkal többször fordult elő, hogy a határozott fellépésem meglepte a másik felet, és nem lett tettlegesség a dologból. Az a legnagyobb siker, ha egy nyílt konfliktus beszélgetéssé szelídül. Volt olyan, hogy egy ismeretlen srác előbb leordította a fejem, aztán meglepődött a kedvességemen és a kérdéseimen, végül elmentünk együtt sörözni. Az a tapasztalatom, hogy a szeretet és az észérvek zavarba hozzák a gyűlöletet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.