Szerző: VARGA DÓRA
2018.07.04.
Nem vette figyelembe a magyar munkaerőpiac területi egyenlőtlenségeit a kormány, amikor gyakorlatilag fűnyíróelv-szerűen hajtotta végre az elmúlt másfél évben a közmunkáslétszám drasztikus csökkentését – derül ki a Policy Agenda lapunknak küldött elemzéséből. A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban még 223 ezren dolgoztak közmunkásként, az idei év első négy hónapjában ez 150 ezer főre apadt: vagyis országosan 33 százalékkal csökkent a közfoglalkoztatotti létszám. Nem véletlenül: a kormány az idén mintegy 40 milliárd forintot vont ki a közmunka rendszeréből, miközben a munkaerőhiányra hivatkozva igyekszik visszaterelni a közfoglalkoztatottakat a mesterségesen felduzzasztott rendszerből az elsődleges munkaerőpiacra. Jövőre további 45 milliárd forint kivonásával 180 milliárdra csökken a „közmunkás büdzsé”, amivel 130 ezer alá eshet a közfoglalkoztatásban részt vevők száma. A munkalehetőségek ugyanakkor nem azonosak az ország különböző területein: a kisebb településeken, különösen az elzártabb aprófalvakban, illetve a keleti országrészben a közmunkások nagyobb aránya mellett is jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, mint a nagyvárosokban, illetve a nyugati megyékben. A Policy Agenda ezért településtípusok és megyék szintjén is vizsgálta, hogyan ment végbe a közmunkáslétszám leépítése. Arra jutottak, hogy a közmunkások eloszlását tekintve településtípusok szerint nincs lényeges eltérés 2016 és 2018 között: a teljes közmunkás-állomány 56 százaléka dolgozott 2016-ban és 2018-ban is a legkisebb településeken, mintegy harmaduk két éve és most is a városokban, 9 százalékuk pedig a megyei jogú városokban él. Vagyis arányaiban minden területen ugyanannyi embert vettek ki a rendszerből. A 73 ezer fős létszámcsökkenésből 41 ezer a falvakat, 24 ezer a városokat, 8 ezer a megyei jogú városokat érintette.
Megyék szintjén sem látható érdemi törekvés az eltérő munkaerőpiaci helyzethez igazított létszámcsökkentésre: országosan 33 százalékkal zsugorodott a közmunkás létszám, a keleti megyékben 24-32 százalékkal. A kormánynak figyelembe kellett volna vennie a munkaerőpiac területi egyenlőtlenségeit, és a keleti megyékben csak kisebb, 10-20 százalékos arányban kellett volna csökkentenie a közfoglalkoztatotti létszámot, valamint a falvakban is kevésbé kellett volna szűkítenie a keretet, mint a nagyvárosokban – vélekedett érdeklődésünkre Kis Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.