Szerző: BALLA ISTVÁN
2018.07.25.
A nyugati életérzést jelképező farmer viselését a pártállam először tiltotta, majd megtűrte, végül annyira elfogadta, hogy engedte a hazai gyártását is. Ez egyszerre mutatta be a diktatúra puhulását és a szocialista ipar sikereit. Negyven éves a Trapper, néhány lelkes budakalászi mérnök „gyermeke”, amelyet mellesleg még ma is beszerezhetünk. Kis magyar farmerológia.
„Vannak egyes nyugati divatok, amelyek bizonyos mértékig nálunk is hatottak [...] és ezek egyike a cinizmus és a közöny a közéleti kérdésekkel szemben. Nyugaton ez párosul a vadnyugati-nadrág viselettel meg a hosszú hajjal, a borotválkozás elhagyásával. [...]
A vadnyugati nadrágokkal meg a szakállal meg a hajviselettel nem akarok foglalkozni. [...] Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divattervező cég és nem fodrászipari ktsz, és nem is kell az ilyesmivel foglalkoznia“
– jelentette ki Kádár János pártfőtitkár 1967-ben, a KISZ VII. kongresszusán.
Ma már furán hangzik, hogy a hajviselet, a divat, és konkrétan a farmer a legfelsőbb politikai fórumok témája volt (bár, amikor az irodalmi ízlés vagy mondjuk, a sportmezek kormánypártközeli iránymutatásaira gondolunk, talán nem is olyan fura), de az államszocializmus éber őrei vigyáztak, nehogy a kapitalista kultúra megmételyezze a magyar fiatalokat is.
A pártfőtitkári beszéd e téren már az enyhülést vetítette elő, hiszen korábban a farmer – ha a fogyasztói kultúra részeként értelmezzük - a hírhedt aczéli „3T“ elve (tilt-tűr-támogat) szerinti tiltott kategóriába tartozott. Hordása ugyanúgy, mint a hosszú haj és a szakáll akár rendőrségi vegzálást is vonhatott maga után – mondja Müller Fruzsina, Lipcsében élő kultúrtörténész. Kádár viszont a hatvanas évek végére felismerte, hogy a fiatalokat toleranciával jobban megnyerheti, mint terrorral, mondatait tehát egyfajta rendszerstabilizálásként is értelmezhetjük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.